14 – Könyvkritika
8 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Könyvek tekintetében szeretem, ha minél hosszabb az olvasnivaló, és ha esetleg a történet rendes lezárással rendelkezik, az csak hab a tortán. A 14 pedig pont ilyen. Sőt talán ezt viszi túlzásba azzal, hogy az író maga mondja, hogy az iromány kifejezetten egy könyvnek készült. A horror- és thrillerelemek nagyon jól megtalálhatóak benne, és érdekességként még HP Lovecraft nevét is megemlítik egy-két szörny kapcsán. Ha nem figyelsz, akkor könnyen el lehet benne veszni, velem is ez történt, így tudtam kb. egy nap alatt a végére érni.
De nézzük, hogy a kiadó mit osztott meg a könyvről!
Lelakatolt ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok.
Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más köti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátnője sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életétől. Új lakása nem éppen ideális, de legalább élhető, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezelő cég ügynöke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesítőek, mint nyugtalanítóak.
Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. És a másik szomszédjáét, Xeláét. És Tim és Veek lakásáét is.
Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a története több mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembeötlő, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek elől. Viszont ha e különös rejtélyek összeadódnak, az akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára.
Vagy az egész világ számára…
Már a fülszöveg is majdhogynem megbotránkoztató, de a legjobb, hogy még ezután is tud a történet humoros lenni. A „csapat” nagyon sokáig úgy fogja fel az egészet, mintha ők lennének a Scooby Doo-mesékből megismert Rejtély Rt. Ráadásul a szereplők neve alapján nevezik el egymást. Ekkor viszont elkezdődnek az igazi furcsaságok. Érdekes az egész történet, viszont olyan hamar eldurvul a helyzet, hogy azt hiszed, nem is ugyanazt a könyvet olvasod. És ez az éles váltás, ami igazán kiemelkedővé teszi a könyvet, mert az éppen ellaposodni készülő történet hirtelen vesz egy fordulatot, és olyan dolgok kerülnek napvilágra, amelyekről nem is gondoltad, hogy előbb-utóbb szó lesz róluk. Nagyjából az utolsó pillanatig azt hiszed, hogy itt bizony most tényleg vége lesz vagy a világnak, vagy a kis csapatnak.
A párbeszédek és a szereplők egyáltalán nem egysíkúak, az életük érdekes és fura, van köztük különféle korú, helyzetű, és intellektuális téren is különféle beállítottságúak. Ez a sokszínűség lehetővé teszi hogy kiválaszthassuk a kedvencünket, és megalkothassuk a véleményünket akármelyikről. Sajnos abba a csapdába ez a könyv is beleesik, hogy némelyik karakterről, aki próbálna titkokat őrizni, nagyon hamar kiderül, hogy hát az mégsem úgy volt, meg mégsem az a karakter lényege, amit eredetileg láttunk. Főszereplőnk Nate pedig talán túl jól lát át a szitán ahhoz képest, hogy van egy szomszédja, akinek már egy éve nem sikerült a ház titkára rájönni, hősünk meg pár hónap alatt felgöngyölíti az egészet. És szintén inkább műfaji sajátosság, hogy azok a karakterek, akik fontosabbak lesznek a történet szempontjából, jobban ki vannak dolgozva, és több kiemelést kapnak, mint azok, akik csak inkább mellékszereplők, némi feladattal később a történetben.
14
90%
Összefoglaló Ajánlást adni talán most a legnehezebb, mert az író olyan mesterien kevert bele egy rakás műfajt egy kötetbe, hogy az már megrémít. Éppen ezért van nehéz dolgom, hiszen míg valaki lehet, hogy kedveli az egyik stílust, addig a másiktól már a hátán áll a szőr, és itt ez akár bekezdésenként is tud változni. De száz szónak is egy a vége: a történet remek, és nagyon fáj az érzés, hogy nem lesz következő rész.
