The Dwarves – Játékteszt
Az azonos nevű, nagy sikerű fantasy könyv alapján készült The Dwarves tökéletes interaktív hangoskönyvként szolgál, de sajnos játékként nézve már nem teljesen állja meg a helyét ez a kijelentés.
A játék alapjául szolgáló Markus Heitz 2003-as könyve nagyon erős sztori alapot biztosít a játéknak. Ráadásul a számomra legközelebb álló (és egyértelműen a legmenőbb!) fantasy faja, a törpök kapják benne a főszerepet (talán a cím már lelőtte ezt a poént 😉 ). A főszereplőnk is egy közülük, egészen pontosan Tungdil, egy fiatal kovács, aki az egyetlen törp Ionandar-ban, ami egy az öt Girdlegard-i mágikus királyság közül.
A játék átvezető videói nagyon szépen kidolgozott jeleneteken keresztül történnek, amiben gondosan elkészített szinkronmunka található. Mivel a könyv német eredetű, ezért természetesen német nyelven is elérhető a szinkron az angol mellett, ha az közelebb áll hozzánk. Mindkét változatot meghallgattam, de nekem az angol hangok karakteresebbnek tűntek. Az open world területeken történő párbeszédek alatt sem adtak alább a szinkronmunka minőségéből, sőt egy nagyon tetszik, hogy a beszédek közt a narrátor is beszél, mintha csak magát a könyvet olvasnánk.
A jelenetek és helyszínek közt egy térképen/maketten kirajzolt hálózat segítségével tudunk közlekedni. A kiválasztott útvonalaink befolyásolnak egyes történéseket. Például a játék elején egy farmra vezethet az utunk, ahol amennyiben a helyiekkel beszélgetve figyelmeztetjük őket, hogy orkok járnak a környéken, akkor elköltöznek egy másik területre. Ha nem megyünk arra, csak később vagy esetleg csak szimplán nem figyelmeztetjük őket, akkor mikor legközelebb arra járunk csak hullákat és egy felégetett farmot találunk.
A harcok nagyrészt hatalmas tömegek ellen történnek. Ezzel még magában nem is lenne gond, mert előnyére szóljon a játéknak, hogy a rengeteg egységet is gond nélkül jeleníti meg a csatában. A gond azzal van, hogy több karaktert irányítunk egyszerre, és ez a rendszer nem a legjobban lett kivitelezve. Minden karakternek képességei vannak, amiket cooldown és az ikonja alatt lévő kék pöttyök száma határoz meg. Minden kék pötty egy elkölthető akció pont. Csatánk sikeressége főként azon múlik, hogy ezeket a pontokat mennyire jól és taktikusan tudjuk beosztani. Karaktereink fegyverei miatt kicsit elszomorító, hogy az alap támadásaik lényegében haszontalanok. Csak püfölnek a nagyvilágba, de a legkönnyebb nehézségi fokozaton se osztanak lényegében sebzést. A képességek viszont már annál nagyobb kaliberben képesek tömegeket is kivégezni. Például egyik karakterünk hatalmas kalapácsütése képes egy egész ork csoportot is lelökni a hegyoldalról vagy hidakról egyetlen suhintással. A kaotikus harcok segítésére kapunk egy idő megállítás lehetőséget, ami közben az elnyomható képességeket tudjuk becélozni és összekoordinálni a többi karakterrel. Érdemes odafigyelni, mert saját csapattársainkat is a halálba küldhetjük egy rosszul szervezett akció keretében (pl. lelökjük őket a szakadékba, stb.).
Nagyon sajnálatos, hogy a csaták nem sikerültek jobbra, mert ez nagyon lehúzza a játékélményt. Ha valaki szereti a könyvet, a törp fajt (lehet őket nem szeretni?!) vagy csak általánosságban szereti a hangoskodó, iszákos, szakállas lényeket, még ennek ellenére is tudom ajánlani a játékot, de a hibái miatt inkább egy akció keretében érdemes beszerezni.
Értékelés: 7,5/10