Shadow Tactics: Blades of the Shogun – Játékteszt
8 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Commandos, Desperados: Wanted Dead or Alive, Robin Hood: The Legend of Sherwood. Ha ez a három cím mond valamit, a következőt egyenesen imádni fogod.
Az első játékaim között szerepelt még fiatalkoromban a Desperados. Remek kis vadnyugatos játék volt, a látvány a mai napig megállja a helyét, a hangulat csillagos ötös, a történet pedig kellőképpen fordulatos. A fiatalabbak és a feledékenyebbek kedvéért a három fenti cím közös vonása a kooperációra épülő küldetések megoldása, az ügyesen tervezett pályadesign és a különböző képességekkel történő karakterek irányítása. Nincs ez másképp a jelenlegi tesztalanynál sem.
A Shadow Tactics ezt az ősi formulát hozza vissza a modernkorba, a mai technológia eszközeivel. A történet szerint 1615-ben járunk, Japánban. Az első, tanítópályaként is felfogható misszió után egy új Shogun veszi át a hatalmat az egész országban. Eljön a törékeny béke ideje, de szárnyra kel a pletyka is, miszerint egy gonosz összeesküvés megpróbálja aláásni az uralkodó hatalmát. Japán első embere evégett öt különleges képességekkel rendelkező alattvalóját küldi az események felderítésére. (Mondhatni küldi, a valóságban azonban a véletlen verbuválja össze a csapatot.)
Főszereplőink mind-mind külön egyéniségek, a pályák alatt, különböző események alatt beszélgetnek egymással, szívják egymás vérét, vagy tanácsokat osztogatnak vagy éppen a történéseket kommentálják. Példának okáért a fiatalabb karakterünket rendszeresen piszkálják fizikai gyengesége miatt, például amikor szerencsétlent küldjük, hogy ugyan húzza már be a bokorba a nála kétszer nagyobb holttestet. Mit csinál a leányzó? Megfogja a delikvens két kezét és vért izzadva húzza maga után a földön. Ezzel ellentétben például a szamuráj egyszerre kettőt is magára tud kapni és pillanatok alatt, akár futva is el tudja mozdítani az árulkodó (és élettelen) katonákat szem elől.
Karaktereink különböző képességeiknek köszönhetően eltérő dolgokra képesek a mozgás terén is. A felbérelhető nindzsa, Hayato például előszeretettel ugrál háztetőkön, és mászik meg minden mászható dolgot. Erre a csapatból még Yuki és Aiko képes, előbbi a már említett ifjonc utóbbi pedig egy átváltozó-művész, aki képes ellopni különböző öltözeteket és simán be tud sétálni feltűnés nélkül az ellenfelek közé. Takuma már nem ennyire agilis, az öreg, néha bohókás bölcs nehezebben és lassabban mozog, mint társai, ellenben ritkán is fogjuk messzire vinni, köszönhetően a tulajdonát képező mesterlövészpuskának. Nem maradt más, mint Mugen, a Shogun által megbízott szamuráj, aki közelharcban képes egy tucat emberrel is elbánni, azonban nehézpáncélzatának köszönhetően nem várhatjuk el tőle, hogy assassinként ugráljon fel mindenhova. Ezt a hiányosságát azonban fizikai ereje kompenzálja. Képes nehéz tárgyakat is feldobálni a tetőkre, ráadásul ő a már említett karakter, aki egyszerre két eszméletlen vagy halott katonát is képes elcipelni a hátán.
A legnagyobb változás a stílus eddigi uralkodói után, hogy a játéktér immár teljesen 3D-s, forgathatjuk a teret, sokszor szükség is van rá. A látványvilág egész pofásra sikeredett, a japán hangulathoz tökéletesen illeszkedik és se a zenével se a hangeffektekkel nem volt különösebb problémám. A szinkronhangok is teljesen rendben vannak, persze senkinek nem kell hollywoodi minőséget várnia. Egyetlen apróság, ami néha bántotta a szemem: a történetet néha nem átvezető videók, hanem a játék motorja által hajtott cutscene-k lendítik előre. Ezek a beszélgetésre épülő részek azonban már nem annyira voltak emészthetőek számomra. Ha ezek egy-egy küldetés előtt történnek meg, mint teszem azt a Desperados-ban (míg a küldetések között meg átvezető videók vanak), akkor nem lett volna feltűnő, viszont külön szekciókként pályák között már nem győzött meg annyira.
A küldetéseket egyébiránt többször is újrajátszhatjuk, eltérő nehézségeken, ráadásul különböző achievementeket is gyűjtögethetnek az arra ácsingózók. Utóbbiak száz százalékos teljesítéséhez azonban javaslom a kötélidegeket és a végtelen türelem gyakorlását, mivel az olyan feladatok, mint speedrun, vagy a gyilkolás nélküli küldetésteljesítés sokszor hosszú időbe és egyes karakterek teljes ignorálásába kerülhet.
A játékról összességében elmondható, hogy nagy kihívást jelent már normál szinten is, egy hiba pedig könnyen végzetes lehet. Azonban a játék mindig fair marad, sosem éreztem azt, hogy valami ostoba „csaló” módon lettem volna átvágva, mindig pontosan tudtam, hogy hol hibáztam. Az igazi fanatikusoknak és bátor stratégáknak ajánlatos a legnehezebb fokozatot választani, bár itt a játék nem fog több ellenfelet adni, ellenben a meglévők sokkal gyorsabban reagálnak.
Természetesen a régi trükkök itt is megvannak, ellenfeleink látóterét bármikor ellenőrizhetjük egy kattintással, a térkép is sokszor lesz hasznos segítség, ráadásul karaktereinknek előre beállíthatjuk egy-egy cselekvését, hogy aztán azt egy gombnyomásra, egyszerre hajtsák végre. Ez az időzítésre építő mozgás és feladat végrehajtás sokszor elengedhetetlen lesz. A játéktérre visszatérve sokszor kihasználhatjuk a terep adottságait is. Egy-egy lezuhanó szikla, felrobbanó lőporos hordó, stb. nagy segítségünkre lehet.
A játék árnyoldala azonban egy kis foltot ejt a végső értékelésen. Technikailag sincs minden rendben, például egyes pályák első töltési ideje indokolatlanul hosszú időt vesz igénybe (újratöltéssel nincsen gond). Néha a játék nem pontosan azt a helyet veszi célba egy-egy kattintás során, amit én szerettem volna, aminek köszönhetően egy ledobott test, vagy lőporos hordó igen katasztrofális szituációba sodorhat minket. Nagy hiánynak érzem a saját karaktereink útvonalkeresésének félmegoldását. Szintén a Desperados-ra visszatérve, ha volt egy hely, ahova el akartam küldeni az emberem, akkor ő a legrövidebb lehetséges útvonalon elgyalogolt oda. Ha volt létra felmászott, ha ugrani kellett ugrott. A Shadow Tactics-ben azonban ez nincs meg. Amennyiben akadály van a hős előtt, külön manuálisan kell átvezetnünk karakterünket rajta, legyen az ajtó, létra, átugorható szakadék, stb.
Összefoglalva, a rendkívül elégedett voltam a játékkal és szórakoztató órákat öltem a programba. A Shadow Tactics december 6-án jelenik meg PC-re a demó verzió pedig már most letölthető és kipróbálható a Steam-en.
Értékelés: 8/10
