Pbal Gallery – Flippergaléria, az interaktív flippermúzeum

Budapest egyik legklasszabb játékmúzeumában jártunk, ahol több mint 100 flipperasztalon lehet korlátlan ideig játszani. Összefoglalónkban a helyszínen készült képek galériáját, valamint a tulajdonossal, Pálfi Balázzsal készült interjúnkat is megtaláljátok.

A XIII. kerület szívében, a WestEndhez közel van egy pincehelyiség, ahol egy igazi időgép működik. De legalábbis egy fanatikus és gondos tulajdonos múzeuma, ahol kortól függetlenül garantált, hogy mindenki órákig elmerül az ezüstös fémgolyók precíz terelgetésében. Külföldiek és magyarok, a fiatalabb és az idősebb generáció által egyaránt kedvelt hely, ám vigyázat, ide nem érdemes csak úgy zárás előtt beesni (ami egyébként éjfélkor van), hanem ajánlott alsó hangon 3-4 órát rászánni arra, hogy újra közelebbről megismerkedjünk gyermekkorunk kedveltebb asztalaival, és ha éppen van időnk, a tulajdonossal vagy a szervizessel is pár szót váltanunk, mert rengeteg információra tehetünk szert, akár a korosabb, akár a vadonat új masinák érdekelnek bennünket. Azt hiszem, a helyszínt is Balázs tudja a legjobban bemutatni, így át is adom neki a szót:

JÁTÉKOK.hu: Meg tudod mondani, hogy jelenleg pontosan hány flipper látható a kiállításon?

Pálfi Balázs: Jelen pillanatban 110 flippergép van kiállítva és 20 olyan egyéb gép, melyek mindegyike működőképes.

J: Melyik ezek közül a legértékesebb darab?

PB: Tulajdonképpen erre nehéz válaszolni, de azért becslések vannak, hiszen a gépeknek van egy elég jól kialakult piaca. Több ezer euró körüli értéket képvisel a legértékesebb közülük.

Kattints a képre a teljes galéria megtekintéséhez.

J: És számodra melyik a legértékesebb?

PB: Több olyan gép is van, amelyiket egyformán szeretek, amelyeket nehezebb volt megszerezni: az Egyesült Államokból hozott első flippergép, illetve a személyes kedvencek a 80-as évek eleji gépek közül, a Centaur vagy a Fathom, ezek különösen értékes és érdekes gépek a számomra. Illetve vannak olyanok is, amelyekből 2-300 példány készült, és bár az értékük lehet, nem óriási, de sokkal nagyobb utánajárásomba került beszerezni őket.

J: Van valamilyen elv, amelynek mentén bővül a gyűjtemény?

PB: Minden korszakból megpróbálom beszerezni a legegyedibb és a legnépszerűbb darabokat. Van olyan, ahol három szinten tud menni a golyó, van a lövöldözős flipper, illetve a klasszikus darabok – de ezekre nem úgy esett a választás, hogy bármelyikük is szembe jött volna, hanem tudatosan választottam. Természetesen ebben benne van a személyes ízlésem is, de igyekeztem arra törekedni, hogy az úgynevezett mérföldköveket beszerezzem, és így a flipperek történelméről is átfogó képet tudjak nyújtani. A cél az volt, hogy ne csak annak nyújtson valamit, aki játszani jön ide, de valóban játéktörténeti kiállításként is funkcionáljon, és végül ennek a koncepciónak az alapján kaptam meg a minisztériumtól is az engedélyt.

J: Van olyan személyes kedvenced, amely előtt órákat is el tudnál játszani?

PB: Ehhez nem kell, hogy személyes kedvencem legyen a gép. A gépek 50-60 százalékáról elmondható, hogy ha leraknának elé, akkor pár óra múlva is ott találnának. Nem tartom magamat ügyes játékosnak, de nagyon szeretek játszani. Amióta megnyitottam a flippermúzeumot, a játékkal töltött órák száma igencsak a nulla felé konvergál.

Kattints a képre a teljes galéria megtekintéséhez.

J: Rengeteg felújított gépet láthatunk kiállítva, ám a legtöbben nem sokat tudunk arról, hogy mennyi időt vesz igénybe egy ilyen felújítás.

PB: Ez egy összetett kérdés, és több munkafázisról beszélhetünk. Ha darabjaira szedjük, és elvisszük autófényezőhöz, illetve lakkozni, akkor 3-4 hétig ott van, meg kell várni, amíg megszárad, össze kell rakni újra a gépet, kérdés, hogy a cabinetet újra kell-e matricázni… Egy teljes felújítás nettó 4-500 órát is igénybe vehet. Nekünk arra is figyelnünk kell a kiállított daraboknál, hogy minél jobb játékélményt nyújtsanak, ezért sokszor a játékra optimalizálunk, a pályára optimalizálunk, és ha éppen emiatt kevesebb időt és energiát tudunk fordítani a külső tökéletes felújítására, szerintem még mindig jobban jártunk a végén, mint ha az előbbi csorbát szenvedne amiatt, mert többet öltünk a külső csinosítgatásába.

J: És melyik gépbe öltétek a legtöbb időt? Netán egy régebbi vagy egy újabb felújításába?

PB: Általában az újabbakra több időt kell fordítani, hiszen ezeknek bonyolultabb a mechanikája és a rajzai is. A régebbieknek egyszerűbb a színvilága, de személy szerint nekem ez jobban bejön – az én kedvenceim az idősíkon a 80-as évekig bezárólag helyezhetők el, az újabbak kevésbé tetszenek. Ha a felújítást nézzük, a gép szétszedése, újrafestése, összerakása egy modern gépnél sokkal több időt vesz igénybe, így az újabbaknál a felújítás során sokkal több a macera, ha rosszabb állapotban vannak.

Kattints a képre a teljes galéria megtekintéséhez.

J: Honnan szerzitek ezekhez a munkálatokhoz a kapcsolási rajzokat és egyéb dokumentációkat? Van ennek valami hivatalos forrása?

PB: Van egy nemzetközi flipperadatbázis az interneten, ott nagyon sok gyártónak fellelhető mind a mai napig az egyes gépekhez tartozó gépkönyve. Van olyan gyártó, a Gottlieb, amely letiltotta ezeket, ott sokkal nehezebb beszerezni az eredeti gépkönyveket, de az adott korszak más gépeinek gépkönyveiből azért – hacsak nincs valami nagyon specifikus trükkje az adott flippernek – ki lehet silabizálni a dolgokat. A jellemző az, hogy egy gyártó egy bizonyos szériát viszonylag sokáig gyárt, ami egyben azt is jelenti, hogy a központi panel és az egyéb panelek a fejben azonosak.

J: Mi motivált téged akkor, amikor ebbe a vállalkozásba belevágtál?

PB: Én inkább azt mondanám, hogy sodródtam az árral. Először magamnak szerettem volna egy gépet, aztán úgy döntöttem, belemegyek egy olyan dologba, ami üzletileg jó döntésnek látszott – megveszek egy nagy csomagot –, ám mivel nem értettem hozzá, végül a jobb neveket könnyen el tudtam adni, a rosszabb nevek nálam maradtak, illetve csináltam néhány nem túl előnyös cserét, és végül így megalapoztam a gyűjteményemet egy 20-25 flipperrel. Ekkor már nem volt szívem továbbértékesíteni őket, és elkezdtem keresni egy olyan formát, amelynek keretein belül ezek itthon kiállíthatók. Nem volt egyszerű, de végül sikerült megtalálni.

J: A családod hogy tolerálja ezt a munkát?

PB: Az átlagnál sokkal jobban, és ez különösen a feleségemre igaz. De természetesen a gyerekek is akkor fogják majd jobban élvezni a gyümölcsét, ha egy kicsit nagyobbak lesznek. Most nekem ez a főállásom, de mint muzeális intézmény, profitot nem igazán termel. Éppen ezért azon dolgozom, hogy rendezvényeket tudjak tartani, ugyanis ez jelentené számomra az igazi kiugrást.

Kattints a képre a teljes galéria megtekintéséhez.

J: Mik a látogatók visszajelzései?

PB: Általában szinte kizárólag pozitív véleményeket hallottam. Egyvalaki panaszkodott amiatt, hogy itt csak flipperek vannak és hangos a hely. Régebbi, párosan játszható játékokkal próbáljuk még bővíteni a kínálatot, mert ezek népszerűek, főleg azok körében, akik eljönnek, meghökkennek a rengeteg géptől, és esetleg keresnek olyasvalamit, ami egy kicsit más. 

J: És van esetleg statisztikád a látogatók összetételéről?

PB: A látogatók összetétele eltér attól, amit az ember gondolna vagy várna. A Facebook-oldalon a 35-45 éves korosztály az általános, míg a tényleges látogatók sokkal szélesebb szórást mutatnak az életkor tekintetében. Van olyan többször visszatérő vendégünk, aki már a 60-at is betöltötte, de sokan hozzák magukkal a gyerekeiket is, sőt, gyerekzsúrt is szoktak nálunk tartani a hétvégéken. Mostanra pedig a látogatók felét már külföldiek teszik ki.

J: Láttam a Facebookon, hogy a Zen Studios első emberével ismerősök vagytok, így természetesen felmerült a kérdés, hogy van-e közöttetek együttműködés, vagy csak a flipperek iránti rajongás köt össze benneteket?

PB: Konkrét együttműködés nincs, de te is láthattad, hogy az irodájukban nem egy flipper helyet kapott. Ha valakik, ők igazán tudják, milyen nehéz ezt a műfajt videojátékba önteni, még akkor is, ha ők nem a tökéletes valósághűségre törekednek, hanem igyekeznek animációkkal kiegészíteni az élményt. Tudják, hogy ha szimplán lemodellezik az eredeti flippereket, azzal csalódást okozhatnak a rajongóknak, ezért inkább egy okos utat választottak a játékaikkal. Viszont Zsolt és több munkatársa is állandó résztvevői a flipperversenyeknek, és esetenként még támogatóik is az ilyen rendezvényeknek.

Kattints a képre a teljes galéria megtekintéséhez.

J: Van olyan gép, amelyet hamarosan ki fogtok állítani, de most még nem próbálható ki a helyszínen?

PB: Most is van egy, amelyik visszajött a lakkozásból, és össze kell rakni, de van egy másik is, amelyik már össze is van rakva, de a központi panelt javítani kell – egyszóval ez a munka folyamatos, de próbáljuk gatyába rázni azokat a játékokat, amik még hátravannak. Van még például egy autó-versenypálya, meg néhány videojáték, amelyeket szeretnénk újdonságként hamarosan elérhetővé tenni.

J: Gyártanak manapság még új flipperasztalokat?

PB: Igen, gyakorlatilag egy komoly gyártó van, aki már 16 éve a piacon van, a Stern. Egy évben két modellt csinál, sokszor háromféle típusban. Van a Pro, amelyiket kocsmákba szánnak, van a Premium, amely játékmenetben izgalmasabb, illetve van a további pár extrával rendelkező limitált kiadás gyűjtőknek. Van még pár próbálkozás, de ezek nem érték el a piacra kerülés szintjét.

J: Ezek szerint a flipperezésnek még van jövője?

PB: A versenyek is egyre népszerűbbek, és a nemzetközi versenyeken a versenyzők átlagéletkora évről évre lefelé tendál, így egyáltalán nem mondható, hogy ez az öregek időtöltése lenne. De elég a telt házas szombatok egyikén lenézni hozzánk ahhoz, hogy erről bárki a saját szemével meggyőződjön.

J: Köszönjük szépen az interjút!