The Legend of Korra – Játékteszt

A Nickelodeon a PlatinumGames-szel karöltve elkészítette a Korra legendájának játékváltozatát, amelynek látványvilága és pörgős akciójelenetei nagyon jól visszaadják a sorozatban látottakat.

Egy verekedős játékról van szó, amelyben Korrát alakítjuk, aki a játék elején elveszti az elemek hajlításának képességét, és ahogy haladunk előre a játékban, fokozatosan nyeri vissza az egyes harcstílusokat. Eléggé sablonos megoldás, de nagy segítséget nyújt a kezdő játékosoknak  a mozdulatsorok megtanulásához. A történetmenetről sokat nem tudok elmondani, mert kicsit olyan, mintha minijátékok sorozata lenne az egész, bár ez lehet csak amiatt van, hogy nekem nem igazán állt össze a kép. 

A 2D-s rajzfilmet a manapság divatos cel-shaded grafikai technikával ültették át a 3D-s világba. Amikor először kézhez kaptam a játékot, első ránézésre nekem a Street Fighter 4 kinézete ugrott be. Ahogyan az egyes elemeket megnyitjuk, és fejlesztjük azokat, elénk tárulnak a szemet gyönyörködtető effektek, amiket az egyes mozdulatkombinációk során Korra véghezvisz. Személy szerint nekem a föld stílus tetszett a legjobban, ahol az ütések robusztus sebzését hatalmas, a földből kiemelkedő sziklák elevenítik meg, és szinte érezhetjük az ütéseink által létrehozott elemi erőt. Jól elkülöníthetőek az egyes stílusok látványilag is, használatban is. A víz elem távolsági stílus, amelyben finom ívelt mozdulatokkal kísérve bombázhatjuk az ellenfeleinket vízsugarakkal vagy éppen egy vízbuborékból indított gépfegyverszerű lövedéksorozattal. A föld ezzel szemben erős, robusztus mozdulatokat tartalmaz, amelyek lassabban bár, de elsöprő sebzést osztanak a körülöttünk lévőkre. A tűz gyors, agresszív stílus, ahol nagyon gyorsan püfölhetjük, illetve tüzes rúgásokkal győzhetjük le a ránk támadókat. Végül a levegő, breaktánc-elemeket idéző, pörgős rúgások és tornádók keveréke, amivel nagy területet tudunk pillanatok alatt kipucolni. 

A játék nagy erőssége a harcrendszere, ami nekem nagyon ismerős volt a Metal Gear Rising: Revengeance-ből, csak megspékelték az elemek váltogatásával. Az irányítás könnyen tanulható bárki számára, de a profizmushoz nagyon sok gyakorlás szükséges. Akrobatikus, dinamikus harcok várnak ránk a játék minden egyes részében, és brutális nagy combókat pörgethetünk ki a számlálóra, ha megfelelően használjuk a mozgáselemeket. 

A sok pozitívum után sajnos meg kell említsem a rossz dolgokat is (amiből akad bőven). Az irányítás kontrolleren hiba nélkül és kényelmesen ment, de ez a billentyűzettel és egérrel való próbálkozásról már nem mondható el. Az ütések még összejöttek ugyan, de a kamera megfelelő mozgatása már nem. Sokszor úgy vettem észre, hogy nem tudom belátni a szükséges területet a helytelen kamerakezelés miatt. A játék többi területén is vannak hiányosságok. A pályadesign talán az igénytelen szóval írható le a legjobban. Úgy érezzük az egész játék folyamán, mintha teljesen izolált tereken verekednénk keresztül magunkat. Vannak ugyan bennük elágazások és felugrással trükkösen elérhető pontok, ahol gyűjthető dolgokra tehetünk szert, de ez vajmi kevés. 

A tereptárgyak a néhol szétszórt ládák és vázák végtelen permutációjában ki is merülnek. Teljesen üres utcákon megyünk keresztül, ahol járókelőkkel nem találkozunk (kivéve a „spontán”, minket megtámadó ellenfeleket). Talán két baráti NPC-vel találkozunk a játék során, akikből az egyik a boltos lesz, akitől különféle mozdulatokat és italokat vehetünk játékunk megkönnyítése érdekében, a másik pedig egyfajta tutorialként próbál segíteni főhősünknek. Sajnos a történet is csak ilyen „legyen valami”: összefoglal egy kis sztorit, amit laikusként nem tudtam hova tenni. Ami viszont a tetőpontot jelentette, hogy az átvezető animációkban egyik karakternek sem mozog a szája beszéd közben. Az még megérthető, hogy nincs több körülbelül 6 ellenfélmodellnél a játékban, de azért manapság elvárható lenne, hogy artikuláljanak beszéd közben az egyes szereplők.

Ezeket azért valamilyen szinten ellensúlyozza, a tökéletes hangzás, ami szinte pumpálja az adrenalint a nagyobb csaták közben, és a sorozatból kivágott jelenetek, amelyek az egyes szekciók közötti bevágás képében érkeznek. A játék célközönségét a gyerekek teszik ki, ennek ellenére szerintem nagyon nehéz lehet egy fiatalabb játékos számára ezeket a nagyon pörgős részeket (kifejezetten a Nagás pályákon, ahol Temple Run-hoz hasonlóan kell reflexből reagálnunk az útra és pontokat gyűjtenünk) teljesíteni. Meg kell említsem azért, hogy egy 15 eurós játékról van szó, tehát nem lehetnek olyan elvárásaink, mint egy AAA kategóriás cím esetében, de a sok negatívum rányomta a bélyegét az értékelésemre.

Értékelés: 6/10