Sherlock Holmes: Crimes & Punishments – Játékteszt

„Szarvashiba elméletet alkotni adatok nélkül. Ugyanis akkor a tényeket igazítjuk a teóriákhoz, nem pedig a teóriát a tényekhez” – szól Sherlock Holmes híres idézete, mely akár mottónk is lehetne.

Ha van olyan stúdió, ahol biztosak lehetünk abban, hogy produktumról produktumra csak fejlődéssel találkozhatunk, akkor a Frogware biztosan ide tartozik. Olyan mértékű szeretettel és odaadással ápolják a világ legnagyobb detektívjének világát, ami a végeredményeken is folyamatosan meglátszik. Az első dolog, ami mindenkinek szembe fog tűnni, hogy mekkorát fejlődött a grafika az előző részhez képest. A játékot az Unreal 3 motor hajtja, és bár láttunk sokkal szebb dolgokat kisajtolni a motorból, meg kell hagyni, hogy Sherlock Holmesnak sem kell elbújnia szégyenében a Baker Street-i apartmanba.

A történet, pontosabban a történetek hat eset köré épülnek fel, és a játék nem is nagyon vár azzal, hogy beledobjon minket a mélyvízbe. Egyből nyomozásba kezdünk egy nagyobb birtokon történt brutális gyilkosság után, és mire észbe kapnánk, olyan döntéseket kell meghoznunk, amelyek nagyban befolyásolják egy-egy ügy végkimenetelét. És a játék olyan, mint Sherlock esetében a lovak: hogy is volt…? …elől-hátul veszélyes, és gonosz a közepe. Nem segít. Nem mondja meg, hogy jó-e a bizonyítékokból összerakott következtetés, sőt, abban sem sok támpontot ad, hogy tényleg azt a bizonyítékot használtuk-e fel, amire abban a percben szükségünk van. Ezt azonban megteszi a legvégén, egy-egy ügy értékelésekor, és rossz döntésnél lehetőségünk van mindent újrakezdeni. 

A nyomozások alkalmával lényegében mindig ugyanaz fog történni. Sherlock teszi, amihez a legjobban ért, pár pillanat alatt felméri a helyszínt, megkeresi a bizonyítékokat és érdekes dolgokat, majd porig rombolja a kikérdezhető személyek utolsó csepp önbecsülését is, rálelve a válaszra.

Ha már itt tartunk, akkor itt érhető tetten a játék egyik újítása, ugyanis a beszélgetések során van egy kis időnk felmérni a partnert kinézet, gyanús nyomok után kutatva, amiket aztán a válaszható kérdések és témák során felhasználhatunk ellene. Egyszerű példa: úriemberünk kijelenti, hogy a rajta lévő zakó az övé. Mi azonban láttuk korábban, hogy a zakó ujja túl nagy rá, és elég régi is. Innen logikusan kikövetkeztethető, hogy valami nem stimmel, neki is ronthatunk az áldozatnak a magunk kis tudálékoskodó stílusában, kikényszerítve az igazságot.

A helyszíneken folytatott nyomozás egyébként elég egyszerűre sikeredett. A játékos TPS és FPS nézetben is mozoghat, az irányítás pedig teljesen kézenfekvő, semmi rendkívüliben nem tér el a megszokott formulától. A legtöbb nyom elég nyilvánvaló, amiket pedig szabad szemmel nem biztos, hogy megvizsgálnánk, arra Sherlock külön bekapcsolható detektív látásmódja hívja fel a figyelmet, legyen szó akár egy poros szekrényen valamilyen tárgynak a hiányáról. 

Van olyan nyom, ami további vizsgálatot igényel, ezzel is színesítve a játékot. Például egy névnek kell utánanézni valamilyen újságban, vagy Holmes laboratóriumát igénybe véve kell néhány kicsi fejtörő keretében tovább vizsgálódni. Szerencsére a puzzle-elemek a helyükön vannak, a legegyszerűbbtől a legnehezebbik minden megtalálható. Soha nem voltam még magamra annyira büszke, mint amikor harminc percnyi gondolkodás után oldottam meg egy ilyen fejtörőt. Ha azonban elakadnánk, a játék megengedi, hogy büntetés nélkül tovább lépjünk. Ez a rendszer a casual rétegnek kedvez, azonban szerintem sokkal jobb választás lett volna, ha bevállalják a fejlesztők, hogy ha nem tudod megoldani a rejtvényt, akkor bizony lehet, hogy megoldatlan marad az ügy.

Amennyiben megvan a gyanúsított, akkor még van egy feladatunk, mégpedig el kell dönteni, hogy letartóztassuk-e avagy sem. Ezt a húzást én egész korrekt, ámbár felesleges dolognak tartom. Akkora eltérést nem okoz a végeredményben, mint kellene, így bár izgalmas volt bíráskodni a vádlottak felett, utólag súlytalanította a döntéseimet a lezárás.

Összegezve azonban a Sherlock Holmes egy hiánypótló, nagyon kellemes kalandjáték lett, a hibák ellenére is. A történet hagyott némi kívánnivalót maga után, de az esetek rendben voltak. A problémát inkább az okozta, hogy elszigetelt eseményeket követhetünk nyomon, együtt nem alkottak egy egészet. Ami viszont tiszteletre méltó, hogy jól látszik a fejlődés a stúdiónál, és egy nagyon jó vonalat vettek fel ahhoz, hogy néhány év múlva egy 9-es, netalán 10-es pontszámmal értékeljem Sherlock és Watson kalandjait.

Értékelés: 8/10