Oldal kiválasztása

Puppeteer – Játékteszt

Puppeteer – Játékteszt
11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Sony saját fejlesztői már párszor alkottak klasszikus játékot. A korai Puppeteer trailerek különleges megközelítéssel kecsegtettek, izgalmas képi világgal és kalandos kisugárzással. Vajon Kutaro is beállhat a legendás nevek közé?

Az SCE (Sony Computer Entertainment) Japan már lerakott ezt-azt az asztalra, ha mást nem, említsük meg az Ape Escape bármelyik epizódját, a Shadow of the Colossust, vagy a nem is olyan távoli PS4 vezércímet, a Knacket. Minden játék, amit a kezeik közül kiadtak, saját, ugyanakkor jól beazonosítható atmoszférával lett megáldva. Jelen kalandunk is igen hangulatosnak ígérkezik.

A Puppeteer első ránézésre egy egyszerű platformerjáték, de második, sőt sokadik ránézésre – volt ilyen – már egy kicsit túlmutat azon, mint amit a kedvcsináló ígért. Az egyszerű bábszínházas bájával, valamint a kidolgozott univerzummal és az elragadó történettel gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek egyaránt szórakoztató kikapcsolódás. 

A történet a Holdon játszódik, ahol alapesetben a Holdistennő osztja a lapokat… Nem nagy meló, békésen világít… Azonban volt neki egy kicsi medvéje, aki látszólag igen komoly lelki sérülésekkel élte magányos kis életét. Meg is elégelte, ellopta a Holdistennő Sötét Holdkövét, és egy mágikus ollót, Calibrust, majd e két ereklye, illetve azok hatalmának birtokában nekiment a Holdistennő várának. Ellopta a Fehér Holdkövet, 12 részre törte, és szétosztotta a Generálisainak, melyek mind különböző állatfajból származtak. Ez az alapötlet egyébként nagyon jó hátteret adott a játéknak ahhoz, hogy mindegyik pálya egy kicsit más jellegű lehessen. A Medve azóta uralkodik a Holdon, és a földi gyerekek lelkét ejti foglyul bábokba zárva.

Főhősünk egy kisfiú, Kutaro – vélhetőleg japán, ezt egyébként a végefőcím igazolja –, aki szintén így került a Holdra, és akit a Medve (eredetileg Moon Bear King) bábbá változtatott. Kutaro rögtön el is veszti a fejét. Fej nélkül meg ugye macerás megmenteni a világot… Feladatunk, hogy visszaszerezzük Calibrust – aki egyébként a fő fegyverünk lesz a történetben –, valamint az összes Holdszilánk újraegyesítése, hogy a Holdistennő visszatérhessen, és újra egyensúly legyen a Holdon fény és sötétség közt. Nem mellesleg gyerekek milliárdjainak a lelkét is megmentjük…

A játék során fej-pótlókat kell magunknál tartanunk, egészen pontosan maximum hármat. Ezek a fejek képezik a tulajdonképpeni életerőnket. Ha sérülünk, egy fejünk elgurul. Van esélyünk időben utolérni, és ha sikerül is, akkor visszakapjuk, mintha a sérülés meg sem történt volna. Ha azonban elveszítjük a fejünket, akkor az örökre elveszett. Játék közben találhatunk utánpótlást, de ha nagyon elbénázzuk, és elveszítjük mindhárom fejünket, akkor az bizony egy életbe kerül.

Minden fej egy különleges varázslattal rendelkezik. A pályákon végigszaladva néhol előtűnik az adott fej, a háttérre vetítve, és ez jelzi, hogy ott bizony mágia van a levegőben. Ilyenkor a D-padon a LE gombot nyomva már érkezik is a jutalom. Ez általában vagy Bonus Stage, vagy egy új fej, vagy a játék gyűjtendő elemeként szolgáló Holdszikra. A pályákon elszórva pénzérmék és fénylő pontok helyett Holdszikrák vannak, amik a Generálisoknál lévő Holdszilánkok kicsinyített, kevésbé jelentékeny másai. Ha ebből összegyűjtünk 100-at, plusz egy élettel, illetve újrakezdési lehetőséggel gazdagodunk.
 
A játékot két eltérő motorikus síkon irányítjuk. A bal oldali sticket mozgatva és a gombokat használva Kutarót kezeljük. A jobb oldali stick és az R2 gomb pedig állandó repülő útitársunkat – Ying Yant, vagy Picarinát, a Nap leányát – irányítja. Ezekkel a karakterekkel lehet pásztázni a pályát, és „megvizsgálni” a mocorgó dolgokat. A vizsgálat jutalma általában szintén egy Holdszikra lesz. Ez a második „kísérő karakter” remek lehetőséget nyújt egy élvezetes co-op módra. Ügyesen van kitalálva a dolog, hiszen az egyik karakter feladata a másik segítése. Nem akadályozzák egymást, így gyerekeknek sem okoz bosszúságot a kezelés. Ez az egyik legjobb platformer multiplayer, amivel valaha találkoztam! Az már csak a ráadás, hogy 2 játékos esetén a keresgélős karakter Move Controllerrel is kezelhető, ami elég jó móka, és elég gyorsan reagál a játék a Move-mozdulatokra! 

A történet 7 felvonásból áll, és ez hét teljesen különböző, varázslatos látványvilágú, okosan kitalált részt jelent. Minden felvonás 3 pályából áll, pályánként van egy jelentősebb vagy épp jelentéktelenebb boss fight. A pályákon szétszórva az elrabolt gyermeki lelkek Grubok formájában, lila tüskés kis gonoszkákként szaladgálnak, és igyekeznek jól keresztbe tenni nekünk. Ha elégszer vágjuk el őket Calibrusszal, akkor felszabadíthatjuk a lelküket. Fontos megjegyezni, hogy a Bossokat leszámítva nem a harc a fő tevékenységünk, inkább a továbbjutás és a gyűjtögetés. Ezekben segítségünkre lesz a különböző forrásokból menet közben begyűjtött szupererő és fegyver, egész pontosan a bombadobálás, a blokkolás és a Bika Ereje is, amivel nehéz tárgyakat tudunk eltolni, illetve bizonyos dolgokat jó magasról lefejelni. Calibrus is fejlődik némileg, és meg kell, hogy mondjam, nagyon ügyesen, arányosan lett elosztva a sztoriban a képességek megszerzése.

A történetvezetés jól követhető, a nyelvezet minimális nyelvtudással kényelmesen feldolgozható, igény szerint feliratos segítséggel. A szinkronhangok kifejezetten jók. A játék zenéje mesés, így egy kiforrott fantáziavilágot kapunk, ami engem hangulatban leginkább a Neil Gaiman-féle Coraline és a Tükörálarc hangulatára emlékeztet. Összességében rendkívül gazdag élményt nyújt, és gyerekeknek, anyukáknak, apukáknak és lélekben gyermeteg felnőtteknek is egyaránt bátran merem ajánlani! 

Értékelés: 8/10

Translate »