Lego Lord of the Rings – Játékteszt

Már az első Lego-játék óta tudtuk, hogy egyszer eljön ez a pillanat is! Ezúttal a Gyűrűk Ura univerzumot kockásították a Traveller’s Tales fejlesztői.

A nyolcvanas évek végén alakult Traveller’s Tales fejlesztőcsapatát nagyon sokan – és egyben sajnos tévesen – a Lego-sorozattal azonosítják, holott a stúdió rengeteg egyéb kiváló címmel is megörvendeztette már a játékosokat a múltban, méghozzá többnyire a Sega megbízásából. Így dolgoztak a kilencvenes években különféle Sonic epizódokon, de Crash Bandicoot alkotás is köthető hozzájuk, akárcsak néhány filmadaptáció. Természetesen az elvitathatatlan, hogy a nagyvilág a kétezres évek közepén figyelt fel rájuk igazán, amikor a LucasArts védő szárnyai alatt elkészítették a Lego Star Wars első epizódját, amit csakhamar két újabb legósított Csillagok Háborúja rész követett. A nagy sikerre való tekintettel a Traveller’s Tales azóta szinte csak és kizárólag különféle Lego-videojátékokkal keresi kenyerét, kockásították már többek között a DC univerzumot, Indiana Jones kalandjait, de még Harry Potter varázslatos világát is, ami után már biztosan tudtuk, hogy az angolok következő nagy dobása J.R.R. Tolkien fantáziavilágának feldolgozása lesz.

A Lego The Lord of the Rings címet kapott alkotás már az első betöltés utáni néhány másodpercben érezteti a játékossal, hogy a Traveller’s Tales ezúttal sem szerette volna feltalálni a kereket, csak egy újabb szórakoztató kalandot akartak letenni elénk az asztalra, ami alaposan megcsűri és megcsavarja a Gyűrűk Ura filmek és könyvek által elmesélt csodálatos történetet. A készítők nagyon okosan döntöttek, amikor elhatározták, hogy nem ragaszkodnak majd foggal és körömmel a filmtrilógiában látottakhoz, így a játékban olyan jelenetek részesei is lehetünk, amelyek csak a könyvekben szerepeltek, illetve amelyek maximum Tolkien mester fejében fogantak meg, de sosem kerültek leírásra. Ahol ugyanis a játékmenet, de sokkal inkább az élmény és a szórakoztatás megkövetelte, ott a Traveller’s Tales bátran gondolta tovább a jól ismert eseményeket, így korántsem lett olyan kiszámítható a játék, mint azt korábban gondoltuk. Természetesen a kiemelkedőbb és fontosabb események kivétel nélkül a helyükön vannak, de azokat is igyekeztek a maguk módján kiforgatni a készítők, így ismét garantáltan minden átvezetőben találkozni fogunk olyan vicces momentumokkal, amelyek a kis lego-figurák szerencsétlenkedéséből születtek. A teljesség igénye nélkül ilyen például, amikor Bilbó úgy találja meg a gyűrűt, hogy az a fejére pottyan, a rajta levő mordori felirat pedig nem a tűzbe ejtését követően rajzolódik ki rajta, hanem azután, hogy Fordó véletlenül beleejti egy csésze forró teába. Ez természetesen csak két példa a milliónyi közül, és természetesen sokkal viccesebbek, ha közben a kellemes animációkat is láthatjuk.

A Lego The Lord of The Rings esetében ugyanakkor nem csak a Traveller’s Tales mókás hozzáállása és történetmesélése nem változott semmit, hanem maga a játékmenet sem, ami ugyanolyan kellemes, akciókat és kalandokat nem mellőző kampányt eredményezett, mint azt megszokhattuk már a korábbi epizódoktól. Karaktereink irányítása így továbbra is a jól ismert formában zajlik, feladatunk pedig újfent minden esetben az lesz, hogy eljussunk a pálya egyik végéből a másikba, miközben ripityára verjük az objektumokat, összegyűjtjük a lego-darabkákat, mindemellett pedig megoldjuk a fejtörőket, amelyek között egyszerűbb és összetettebb feladatokkal is találkozhatunk majd. A hangsúly ismét a kooperatív játékmeneten van, azonban még mindig élvezhető a végeredmény abban az esetben, ha egymagunk vágunk bele a kampányba, de véleményem szerint a Lego The Lord of the Rings lett az első olyan alkotás, ahol annyira rákényszerítenek minket a készítők a karakterek közötti váltogatásra, hogy az már-már frusztráló. Természetesen a korábbi, más koncepciókból építkező epizódok esetében is szükség volt arra, hogy a mellettünk rohangáló karaktert irányításunk alá vegyük – természetesen különleges képessége vagy felszerelése miatt –, de ezúttal egy kicsit átestek a ló túlsó oldalára a készítők. Hangsúlyozandó, hogy mindezt leginkább akkor vehetjük majd észre, ha egyszerre négy karakter futkározik a képernyőn, aminek értelmet szereztek ugyan a fejlesztők, de milyen áron? Több pályán is alaposan megakasztották például a játékmenetet azzal, hogy az egymás után következő néhány másodperces fejtörőket más és más karakterrel kell megoldanunk, mert az egyik nem képes pontosan dobni, a másik pecázni, a harmadik pedig növényt gondozni, hogy csak a hobbitokat érintő problematikákat emeljük ki a sok közül.

Mindezt csak tovább rontja a játék egyik újdonsága, miszerint karakterink már külön inventory-val is rendelkeznek, így egy hősünkkel akár több tárgyat is cipeltethetünk. Ez talán mondanom sem kell, hogy alaposan megszínesítette és változatosabbá tette a fejtörőket, azonban milliónyi újabb lehetőséget, ezáltal pedig problematikát is szült, amelyek újabb karakterváltogatásokkal járnak együtt, arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha egy szükséges tárgy éppen egy olyan szereplőnél található, aki amúgy nem képes vele semmit sem csinálni. A jó szándékú újításból tehát kis híján rémálom lett, de szerencsére ez csak az alkotás néhány pályájára jellemző, illetve akkor, ha egyedül játszadozunk, a kooperatív mód segítségével ugyanis azonnal elviselhetőbbé válik a végeredmény. Ha már szóba kerültek az újdonságok, a Traveller’s Tales mindig is szemezett a nyitott világú játékélménnyel, ám a Lego The Lord of the Rings keretein belül egy újabb lépést tettek meg ezen az úton, így az alkotás hellyel-közzel már bele is passzírozható ebbe a kategóriába. A korábbi Lego-játékokban ugyanis a pályák átvezetőkkel elválasztva, egymás után következtek, ezúttal azonban a főbb helyszínek között szabadon futkározhatunk és felfedezhetjük a vidéket. Természetesen a szimpla kirándulás nem lenne túl érdekes, így mellékküldetéseket vállalhatunk, tovább bővíthetjük kockakollekciónkat, vagy csak egyszerűen kovácsoltathatunk magunknak varázstárgyakat, szerszámokat, esetleg fegyvereket. Mivel valóban ez volt az első határozott lépésük a készítőknek a nyitott világú játékmenet irányába, ezért egy kicsit még motiválatlannak érezzük magunkat a pályák között, de látszik, hogy van potenciál az lehetőségben, így reméljük, hogy később még kiforrja magát, akárcsak a korábban érkezett újdonságok, mint például a szinkronok, amelyek ezúttal – immáron második alkalommal – még kiemelkedőbbre sikeredtek.

A Traveller’s Tales egyébiránt nagyon odafigyelt arra, hogy minél jobban visszaadják a Gyűrűk Ura-sorozat hangulatát, így nem csak a helyszínek és a karakteri sajátosságok stimmelnek teljes egészében, hanem valóban minden apróság. Ezt a kijelentést támasztja alá az is, hogy nyolcvan különféle fő-, illetve mellékszereplőt oldhatunk fel az alkotás pályáin, ami szó szerint elképesztő számadat, mindemellett pedig a készítők fanatizmusát kívánja alátámasztani, hiszen nem csak a filmes karaktereket láthatjuk viszont, hanem olyan alakokat is, akik a mozivásznon meg sem jelentek. Sajnos a játék egyik nagy negatívuma, hogy a fentiekben kiemeltek mellett szinte semmiféle egyéb újdonságot nem tartalmaz, holott – dacára a jól ismert játékmenetnek és opcióknak – ennél azért többre számítottunk. Az alkotók bizonyára arra alapoztak, hogy a Gyűrűk Ura világa és története majd eladja a végeredményt, de félő, hogy a sorozat legnagyobb rajongóinak ez kevés lesz, hiszen ők azok, akik nem csak az aktuális koncepció, hanem a játékmenet miatt is szeretik a Lego-játékot. Nem történt egyébiránt túl sok előrelépés a grafika terén sem, ami hozza ugyan az elvárható színvonalat, egy árnyalatnyival talán szebb is, mint a sorozat korábban megjelent epizódjai, de semmi kiemelkedőt nem nyújt, csak az elvárható minőséget.

Ez a közhely pedig sajnos a teljes játékra is igaz, hiszen hiába a nyitott világú elemek megjelenése, vagy a karakterekhez rendelhető felszerelések, ha számottevő változást nem hoznak az évek óta ismert és megszokott élménybe. A Lego The Lord of the Rings tehát a papírforma szerint jött, látott és tulajdonképpen győzött is, mert amire teremtették, arra maximálisan megfelel, hiszen a végeredmény rendkívül szórakoztató, a jól ismert történetbe szőtt apró fricskák pedig még a legnagyobb kőszívvel rendelkező kritikusokat is megenyhítik. Ha nincsenek nagy elvárásaink, csak szeretnénk egy újabb, jól összerakott és mókás Lego-játékot a gyűjteményünkben tudni, akkor kizárt, hogy csalódjunk benne.

Értékelés: 8/10