World of Warcraft: Mists of Pandaria – Játékteszt
Az új World of Warcraft kiegészítőnek ugyan kevés köze van már az alapjátékhoz, de a pandarenek megjelenése így is új színt hozott Azeroth világába.
A tavalyi BlizzCon expó keretein belül jelentette be a Blizzard a soron következő legújabb – szám szerint már a negyedik – World of Warcraft kiegészítőt, avagy a Mists of Pandariát. A játék rajongói ugyan már a Cataclysm idején is lázadoztak, amiért a készítők egy sokkal közérthetőbb irányba kívánták terelni korunk legnépszerűbb fizetős MMO-ját, de a pandaren fajt a középpontba állító bővítménnyel szó szerint kiverték a biztosítékot. A Mists of Pandaria ugyanis minden téren, így az újdonságok, a külsőségek és a változtatások tekintetében is olyan merész frissítésekkel szolgált már az első információk alapján is, hogy a keményvonalas játékosok szerint a Blizzard mindezzel a casual, vagyis az alkalmi rajongók igényeinek akart kedvezni. Az új kiegészítő megítélését alapjaiban meghatározta mindemellett a Guild Wars 2 megjelenése is, ami a megszokásoktól elrugaszkodva új utakat nyitott meg a stíluson belül, ennek köszönhetően különösen megmutatkoznak a Mists of Pandaria azon momentumai, amelyek az egyszerűsödést szolgálták. A fanatikusok véleményét mindemellett nem befolyásolta az sem, hogy az új kiegészítő minden eddiginél színesebb és változatosabb tartalmat kínál, hiszen a pandákhoz hasonlítható pandaren faj megjelenésével egy erőteljesen mesés és keleties hangulat költözött a World of Warcraft korábban igencsak sötétnek és szürkének tekinthető fantáziavilágába.
Rengetegen nem értették korábban, hogy miért kell egy külsőleg teljes egészében a kung-fu pandákhoz hasonlítható fajjal tönkretenni a játék univerzumát, holott a pandarenek korántsem ismeretlen vagy új szereplői a franchise-nak, első megjelenésük ugyanis a Warcraft III: The Frozen Throne hordás kampányának bónusz küldetéseiben volt. Ha csak egy kicsit is nyitottak vagyunk a változásokra és az újra, mindemellett pedig szánunk néhány percet arra, hogy megismerkedjünk a frissen érkezett faj múltjával, akkor hamar rájövünk, hogy bár külsőleg valóban kissé különböznek az eddig megismertek közül, azonban olyan érdekes és izgalmas előtörténetük, valamint kultúrájuk van, ami az egész kiegészítőre rányomja a bélyegét. Ennek köszönhetően nem csak a cselekmény tekintetében, hanem például a minden korábbinál változatosabb küldetések esetében is tetten érhetők a pandarenek múltjából fakadó problémák, de ami ennél fontosabb, hogy a velük együtt megnyílt új kontinens – Pandaria – is olyan színes területekkel szolgál, hogy felfedezése élményszámba megy. Rendkívül merész húzás volt a Blizzard részéről, hogy ennyire előtérbe helyezte a keleti – azon belül is talán a kínai és a tibeti – kulturális sajátosságokat, mert a World of Warcraft nyomasztó világától eléggé távol állt eddig ez a koncepció, azonban éppen emiatt fogják legalább ugyanannyian azonnal megszeretni, mint ahányan meggyűlölni a játékot. A fejlesztők azonban olyannyira ügyeltek a részletekre, hogy a hangulat és a berendezettség tekintetében a legalaposabban megálmodott kiegészítőt köszönhetjük a Mists of Pandaria képében, ami nem csak ezen a téren, hanem egyéb apróságok tekintetében is meglepő változásokat hozott.
Nyilván lehetetlen feladat lenne minden apróságot külön kiemelnünk az újdonságok közül – amelyek egyébiránt az új játékosoknak könnyebbséget, a régi játékosok számára viszont többnyire csak zavarodottságot eredményeztek –, éppen ezért megpróbálunk a leglényegesebbekre szorítkozni. Ennek fényében kijelenthetjük, hogy a kiegészítőben alaposan megnövekedett többek között a mini-játékok mennyisége és a repülésmesterek száma, aminek köszönhetően sokkal könnyebben tudunk utazgatni a különféle helyszínek között, így kevesebbet kell gyalogolnunk például a küldetésekhez, ami azt eredményezte, hogy kevésbé fogjuk megismerni az amúgy nagyszerűen festő játékteret is. Természetesen választhatjuk a klasszikus módszert – ebben az esetben még fizetnünk sem kell –, így gyalogszerrel közlekedhetünk a különféle helyszínek között, de amennyiben szeretnénk gyorsan átélni az új történetet és a feladatokat, akkor ezt a finomítást egyértelműen hasznosnak tekinthetjük. Ide kapcsolódik még a quest hubok eltűnése is, aminek köszönhetően nem kell mindig visszautaznunk ahhoz, akitől felvettük a küldetést, emiatt rengeteg felesleges virtuális sétálgatástól kíméljük meg magunkat. Ennél sokkal fontosabb módosítás, hogy a szintlépéseket követően nem kell majd mestert keresnünk ahhoz, hogy újabb varázslatokat vagy képességeket sajátíthassunk el – ezáltal megszűntek a tanítók is –, ami a kezdők számára egyértelműen kellemes lesz, de aki az elmúlt évek során nagy rajongója volt a játéknak, az bizonyára hiányolni fogja a lehetőséget, a talent-rendszer eltűnését azonban bizonyára még annál is jobban. A Blizzard ugyanis úgy határozott, hogy amennyiben a Diablo III-ban olyan jól sült el, biztosan a World of Warcraftban is működhetne egy hasonló szisztéma, és bár tény, hogy egyszerűsödött tőle a játék, de akárcsak a fentiek esetében, úgy ezzel kapcsolatban is fájni fog a régi és egyben megszokott rendszerért rajongók szíve. Mivel minden kasztot és karakterosztályt apró, de mégis alapvető változások értek, ezért mindenki találkozik majd olyan módosítással, aminek köszönhetően az évek során jól bevált taktikákat meg kell változtatnia, hiszen a fejlesztők kivették például a ranged slot lehetőségét, hogy csak egyetlen nagy és mindemellett megdöbbentő változást emeljünk ki ezen a téren.
Természetesen még számtalan egyéb apró újítást ki lehetne emelni a sok közül, amelyekre – stílusosan – ferde szemmel fognak nézni a régi rajongók, így például a fizetőeszközök eltűnését vagy a varázskönyv teljes átalakítását is ide sorolhatjuk, de akadtak azért pozitívumnak tekinthető módosulások is. Az új történet és a faj mellett ilyen lesz például az új kaszt, avagy a szerzetes megjelenése, ami kellő változatossággal szolgál majd az eddigiek mellett, érdekessége pedig, hogy a legtöbb faj – a vérfarkasok és a goblinok kivételével – felvállalhatja ezt az életutat. Módosult továbbá segítőink harcrendszere – a nem összecsapásra született petek is harcolhatnak –, de érkeztek új dungeonok és megjelent a challenge mód, az időre végrehajtandó küldetéseivel, ugyanakkor természetesen a szintlimit is megemelkedett, méghozzá 85-ről egészen 90-re. A Mists of Pandaria keretein belül hasznos, de sokkal inkább érdekes újításnak tekinthető az az újdonsült lehetőség is, aminek keretein belül más szerverek játékosaival mérhetjük össze tudásunkat. Habár ezt az opciót még csak nagyon kevés helyen és komoly korlátozásokkal vehetjük igénybe, de technikailag komoly haszna lehet a jövőben, amennyiben a játék annyi előfizetőt veszítene, hogy a szerverek kihaltsága veszélyeztetné Azeroth földjét. Mivel az utóbbi időben ez igencsak jellemző volt a Blizzard játékára, ezért arra következtetünk, hogy valóban ettől féltek a készítők, hiszen egyéb gyakorlati hasznát a jelenlegi állapotában még nem látjuk az opciónak.
Érdemes egyébiránt néhány szóban az új kiegészítő küllemét is méltatni, hiszen bár a legtöbb MMO-hoz képest egyre súlyosabb lemaradása van a World of Warcraftnak, de a Mists of Pandaria esetében sikerült a fejlesztőknek mégis egy magasabb szintre tornázni a több éves grafikus motort, aminek köszönhetően újfent csak gyönyörködni tudunk Pandaria változatos és varázslatos tájaiban. Természetesen egy Guild Wars 2 vagy egy Star Wars: The Old Republic már köröket ver erre a grafikára, de a dizájnért felelős programozók olyannyira jól bántak a színekkel, a keleti kultúrát pedig olyan kellemesen beleszőtték a jellegzetes grafikai megoldásokba, hogy még egyszer utoljára elnéztük a lassan egy évtizedes grafikus motor hiányosságait.
Ha összességében nézzük az World of Warcraft: Mists of Pandariát, akkor kijelenthető, hogy a Blizzard rendkívül merész újításokat hajtott végre a bővítménnyel, amelyek többsége sajnos pont az eddig lojális és hűséges rajongók számára tette tönkre a játékélményt. Az új tartalmak többsége ugyanis kiválónk tekinthető, így a történet, Pandaria kontinense, a panderenek megjelenése vagy éppen a változatos küldetések, de a finomhangolásokkal egy kicsit túllőttek a célon a készítők. Azzal ugyanis semmi probléma nem lenne, ha játékukat szeretnék szélesebb körben is ismertté tenni, azonban amennyiben ez a keményvonalas rajongók játékélményének rovására megy, akkor az rövid távon hatalmas bukáshoz vezetheti az alkotást. A Mists of Pandaria esete éppen ezért rendkívül nehéz, hiszen csak és kizárólag a játékosok tűrőképességén múlik majd, hogy milyen fogadtatásban részesülnek az újdonságok-újítások.
Értékelés: 8,5/10