Pinball FX 2: Marvell Pinball: Vengeance and Virtue – Játékteszt
13 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Az X360-as verzióját teszteltük a magyar illetőségű ZEN Studios legújabb flipperasztalainak, amelyek ezúttal négy újabb Marvel-világot dolgoznak fel a Pinball FX 2 legújabb fizetős DLC-jében, sorrendben a Ghost Ridert, a Moon Knightot, a Thort, illetve az X-Ment.
Ahogy eddig is, a négy asztalt tartalmazó Vengeance and Virtue egy fizetős DLC formájában szerezhető be a Marketplace-ről, 800 MS pontért, ami most sem számít egy nagy összegnek, ha figyelembe veesszük, mennyi időt lehet beleölni egy-egy flipperasztal különböző küldetéseinek teljesítésébe, és a tényt, hogy maga a keretrendszer ingyenes letölthető. Az asztalok szinte mindegyikére jellemző, hogy nagy gondossággal dolgozták ki a részleteiket, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjanak a szerepeltetett karakterekhez és a bemutatott világ hangulatához, ami gyönyörű grafikai megjelenítést, 3D-s effekteket és jelentős mennyiségű szinkronmunkákat is magában foglalt. Részben pont az egyedi hangulatvilág miatt mindegyik asztal teljesen más stílust képvisel, és felépítésükben, ehhez kapcsolódóan pedig nehézségükben is nagyban különböznek. Éppen ezért egyenként vesszük sorra őket, majd adunk egy összesített, az egész csomagra érvényes értékelést.
Ghost Rider (A szellemlovas)
Ez az asztal elsődlegesen a Nicholas Cage által megszemélyesített karakterre épít, egy halom motoros trükköt lehet benne véghezvinni, ráadásul bal oldalt egy óriási sörétes puska található, ami tulajdonképpen túl nagy szerephez nem jut az asztalon (megfelelő időben elsütve lehet vele eltalálni adott ütközőket egy küldetésben), viszont baromi jól néz ki, ahogy 45 fokos szögben ide-oda forog. A rámpákat elég könnyű begyakorolni, különösen a középső JUMP rámpát, ám a baloldalt felül található flipperkar több gyakorlást igényel. A különböző küldetések és tűzeffektek nagyon élvezetessé teszik a játékot, és a Lucifer előtt elhelyezett, mozgó ütközők is pont elég nehézséget kölcsönöznek az asztalnak. Ráadásul Lucifer érdekes szerencsejátékot is játszik velünk, amikor az általa visszadobott, tüzes flippergolyót kell elkapnunk a flipperkarokkal. A Ghost Rider minden szempontból közelebb áll a klasszikus asztalokhoz, mint a három másik, viszont cserébe garantált játékélményt biztosít, zavaró tényezők nélkül.
Moon Knight (Holdlovag)
Holdlovag karaktere talán nem annyira ismert itthon, mint a többi feldolgozott téma ebben a csomagban, éppen ezért is kaphatott picit hosszabb felvezető animációt, mint a többi asztal (szerencsére ezeket nem kell végignézni a huszadik alkalommal is, egy gombnyomásra át lehet ugrani őket ugyanúgy, mint a játék közbeni átvezetőket és instrukciókat). A sci-fi küllem nagyon tetszetős elsőre, ám számos bakit rejt magában. Az egyik ugyanaz a probléma, ami már korábban is előfordult Blade-nél, avagy a sok effektus miatt sokszor szinte semmit nem lehet látni az eseményekből, főleg multiball esetén, amikor a "holdfény ráesik" a flippergolyókra. Biztosan van, akit lenyűgöznek a látványos effektusok, ám itt mindez sokszor a játékélmény rovására megy, hiszen érzésre tudjuk csak, mikor találtuk el a golyót, mivel abból szinte semmit nem látunk ilyenkor.
Az asztal amúgy tele van hosszú és kanyargós rámpákkal, amiket elég könnyen be lehet gyakorolni, és elég könnyű a küldetéseket is teljesíteni, valamint sok pontot összegyűjteni, és önmagában élvezetes is lenne a játék, kicsit kevesebb effektus mellett. A jobboldali hosszú, íves rámpa trükkös egyébként, mert van, hogy a jobb flipperkarhoz ejti a golyót, van, amikor ívesen átmegy a golyó a bal flipperkarhoz, és olyan is, amikor a jobb felső flipperkarhoz kerül a golyónk. Ezt sokszor elég nehéz követni amiatt is, hogy a golyó begyorsulva egy fényes csíkot húz maga után, és ez a gyors akció kellős közepén szintén elég zavaró. Ha megszokjuk a zavaró fényhatásokat, egész jól el lehet játszani az asztallal, de a komolyabb játékosokat valószínűleg kiábrándítja majd, hogy sokszor vakon, érzésre kell ellőni a golyókat.
Thor
Ezt az asztalt közepesen nehéz betanulni, de amint megvan a sárkányos rámpa, nyert ügyünk van. A küldetések legtöbbje ugyanis a rámpákra fókuszál, és különböző hőmérsékleti értékeket és életerő-pontokat kell figyelemmel kísérnünk. Sajnos ez egyben eléggé egysíkúvá is teszi a játékmenetet, ám mindezt ellensúlyozzák a változatos ellenfelek és a szinte minden pontján élő asztal, ahol különböző tűz- és jégeffektekkel is találkozhatunk. Az egyik leginnovatívabb például az, amikor tüzes golyóvá kell alakítanunk a flippergolyót, majd ezzel kell jégbarikádokat áttörnünk, hogy a rámpákra fel tudjuk lőni azt. Az asztal készítésekor a készítők kicsit túlzásokba estek a szinkronhangok terén, emiatt fárasztóvá válik egy idő után, hogy minden rámpafellövéskor Asgardot dicsőíti Thor, vagy éppen arról értesít minket a játék, hogy sikerült begyűjtenünk egy arany almát. Bár kihívást jelent a küldetések teljesítése, ez az asztal is közelebb áll a hagyományos stílushoz, és éppen ezért kiszámíthatóbb és élvezetes játékélményt nyújt, mint például a Holdlovag.
X-Men
Az összes asztal közül talán ez sikerült a legkevésbé jól, ami több tényezőnek is köszönhető. Bár maguk a karakterek szépen ki vannak dolgozva, Xavier és Magneto ellenállása különösen, itt is érvényesül a Moon Knight esetében tapasztalt kicsit steril, sci-fi környezet, ám ehhez kevéssé szórakoztató küldetések és egy elég szerencsétlenül kidolgozott asztalfelépítés párosul. És hogy tetézzük a dolgokat, a küldetéseket és teendőket a kapott segédletből kellett elolvasnom, mivel a kijelzőn írt szöveg bizonyos nézetekben teljesen olvashatatlan volt két okból: az egyik, hogy a háttéren rosszul volt látható a kék színű szöveg, a másik pedig, hogy annyi grafika lett a kijelzőre is bezsúfolva, hogy a kijelzőpontokra történő vetítés során egyszerűen kivehetetlenek a betűk (hiszen a retro hatás érdekében itt is limitált a kijelzőpontok száma, és a kis betűk, a grafikával egybemosva, azonos színnel jelennek meg).
Magneto golyódobálásán kívül nagyon nem maradt meg bennem pozitívumként semmi ezen az asztalon, sőt, az egyes elemek előtt található ütközős lezárások (ellentétben azzal, amit a Ghost Rider esetében a Lucifer előtti ütközőkről írtam) inkább bosszantók, mint kihívást jelentők. Az egyes küldetések elég frusztrálóak (pl. a híd pótlása), és összességében ez az az asztal, amelyiket a legkevesebbszer vettem elő újra a teszt végeztével.
Összességében elmondható, hogy a ZEN Studios újfent folytatta a remekművei sorozatát, ám ezúttal egy kicsit átestek a ló túloldalára, mivel túl sok effektet próbáltak belesűríteni szinte az összes asztalba, és bár az asztalon, képregényes stílusban megjelenő pontjelzők (a számok alulról felfelé mozognak, a megszerzésük helyéhez közel) vagy a tűz- és jégeffektek óriási szerepet játszanak a hangulat megteremtésében, a Moon Knight például alkalmanként játszhatatlanná válik pont ugyanezen törekvésnek köszönhetően. Jómagam a négy asztalból hármat tartok hosszabb távon is játszhatónak és szórakoztatónak (X-Men kiesett), bár az egyiket fenntartásokkal kezelem (Moon Knight), mert pont a kiszámítható játékmenet kárára történnek benne bizonyos dolgok. Összességében ez azt jelenti, hogy nagyjából 2 és fél játszható flipperasztalt kapunk, ami ugyan még mindig jó arány a csomag árához képest, ám azt hiszem, ennél érdemesebb lenne magasabbra helyezni a mércét. Az értékelésünk tehát ezt tükrözi – de ettől még minden flipperrajongónak kötelező vétel!
Értékelés: 7/10
