The First Templar – Játékteszt

A Haemimont Games frissen megjelent akciójátéka egyenesen Szentföldre kalauzolja el a vállalkozó szellemű játékosokat. Bár a program sem fejlesztése alatt, sem megjelenése óta nem kapott különösebben nagy figyelmet, tagadhatatlanul vannak érdemei.

Első ránézésre vitathatatlanul erős Assassin’s Creed utánérzése van a Haemimont Games alkotásának, ennek ellenére nem érdemes unalmas klónként beskatulyázni. Már csak azért sem, mert a körítésen és a látványvilágon kívül a két játéknak nem sok köze van egymáshoz és ez már a programmal eltöltött első percekben egyértelművé is válik.

A The First Templar története a Szentföldön játszódik, s a főszereplő a hangzatos nevű Celian d’Arestide, a templomosok rendjének rendíthetetlen hitű tagja, aki életét a Szent Grál felkutatásának szentelte. Így került a keresztes hadjáratok helyszínére is, ahol akaratán kívül is egy grandiózus összeesküvés egyik központi figurájává válik, s a szent ereklye helyett olyan titkokat talál, amelyek még a gondviselésbe vetett hitét is próbára teszik. A kaland során segítőtársa is van, eleinte legjobb barátja, Roland személyében, aki szintén a templomosok rendjébe tartozik, később pedig a szépséges ciprusi hercegnő, Marie d’Ibelin oldalán folytatja útját.

A The First Templar játékmenete erősen akció-orientált. Bár nyomokban találunk benne RPG elemeket is, viszont ezek annyira minimálisak, hogy az összkép a PC-n ritkaságszámba menő hack ’n’ slash műfaj irányába mutat. A harcrendszer a lehető legegyszerűbb sémát követi. Eszerint két gombbal támadhatunk, egy harmadikkal pedig védekezhetünk, s az összes létező mozdulatsorunkat ezek különféle kombinációinak alkalmazásával csalhatjuk elő. Hőseink mozgáskultúrája elég szegényes, tulajdonképpen az egész kimerül annyiban, hogy tudnak futni, sétálni és lopakodni, ugyanakkor ugrani már nem hajlandóak, viszont iránygombok dupla megnyomása esetén ki tudnak térni az íjászok lövései elől. A harci mozdulatsorok idővel egész impozánsokká válnak, ugyanis hőseink ténykedésük nyomán XP-t gyűjtenek, amiket a karakterlapon költhetünk el újabb mozdulatokra, vagy az életerő növelésére. A rendszer maga végtelenül egyszerű és lineáris, így valószínűleg senkinek nem fog problémát okozni, hogy kiigazodjon rajta. Sajnos a fentebb hangoztatott RPG vonás mindössze ennyit takar, kalandjaink során szerezhetünk új felszerelést, de csak egyet és csak akkor, ha a korábbi pályákon összegyűjtöttük az egyébként egész gondosan elrejtett alkotórészeit. Igazi jelentőséggel bíró döntéshelyzet nincs a játékban, végig előre megírt dialógusokat hallunk és nincs módunk az események menetének befolyásolására, valamint nincs tárgyhasználat, tehát inventory sincs, ezáltal pedig kiesik a lootolás lehetősége is, marad helyette az egyszerű, de folyamatos akció. Ebben rejlik a program legnagyobb erénye és legnagyobb hiányossága egyaránt, nevezetesen szinte semmi nincs, ami kicsit is elvonná a figyelmünket a kaszabolásról, ugyanakkor rengeteg egyéb lehetőség marad kiaknázatlanul, ezáltal pedig a The First Templar egyértelműen csak egy bizonyos rétegnek szól.

A pályaszerkesztés ugyanolyan, mint a játékmenet, tehát végletesen lineáris. Akad ugyan néhány aprócska kitérő, ezeken találhatunk bónuszküldetéseket (amiket rendszerint azonnal a helyszínen meg is tudunk oldani), illetve ilyen helyeken gyűjthetjük be az alternatív felszerelésünk alkotóelemeit, de esélyünk sincs arra, hogy eltévedjünk. Ha esetleg valakinek valamilyen csoda folytán még így is nehézkes lenne eligazodnia a pályákon, akkor sincs más dolga, mint rápillantani a bal felső sarokban lévő térképre, ami jelzi, merre kell menünk, hol vannak ellenségek, barátok, élelem, illetve bármi figyelemre méltó dolog. A HUD-on a térképen túl figyelemmel kísérhetjük hűseink életcsíkját, illetve a combosabb mozdulatokhoz szükséges energiánk mennyiségét is.

A grafikai megvalósítás nem élvonalbeli, viszont alapvetően nem volna vele komoly baj, ha egy egyenletes színvonalat tartana, ehelyett viszont sokszor belefutunk elnagyolt, felületes és ezért csúnya megoldásokba, amik erősen rombolják az összhatást. Ugyanakkor találunk kifejezetten szép pályarészeket is, mint az egyes katedrálisok belső terei, illetve az erdei részek bizonyos szakaszai. Összességében nézve a látvány a kategóriában elfogadható, túlzott plasztikussága okán a legszebb pillanataiban sem életéhű, de ez valószínűleg nem is volt célja a készítőknek. Ettől sokkal nagyobb problémát jelent a karakterek animációja, ami darabos és úgy összességében ronda, valamint az esztétikai előnytelenségen túl harc közben is képes bezavarni. Erre bizony jobban oda kellett volna figyelnie a fejlesztőknek.

Sajnos a hanghatásokkal, illetve a zenei aláfestéssel és szinkronnal kapcsolatban túl sok jót nem tudunk mondani azon túl, hogy vannak. A zenei aláfestést láthatóan dinamikusnak szánták, de valamilyen oknál fogva az esetek többségében a zenének nem sikerül igazodni az eseményekhez. A szinkronból hiányzik az átélés, így pedig nem több monoton felolvasásnál, a környezeti-, valamint a csatazajok pedig a legjobb esetben is csak átlagosak.

A mesterséges intelligenciára viszont szerencsére egy rossz szavunk sem lehet. Na jó, az ellen taktikája nagyjából ott véget ér, hogy amint meglátnak nekünk is esnek, de lévén egy tömény akciójátékról beszélünk, ez nem feltétlenül rossz pont. A dicséret a társunkat irányító AI-t illeti, ugyanis minden várakozásunkkal ellentétben társunk egy alkalommal sem akadt meg semmilyen tereptárgyban, nem fagyott le és még csak nem is önállósította magát a legrosszabb pillanatokban. Ehelyett, ha kellett harcolt, ha feladatot kapott, akkor azt teljesítette hiba nélkül és ez mindenképpen dicséretet érdemel. További jó pont jár a kooperatív lehetőségekért. Játszhatunk online, illetve egy gépen is ketten osztott képernyővel. És a legjobb, hogy társunk bármikor csatlakozhat a játék folyamán.

Összefoglalva a The First Templar egy nagyon egyszerű, kizárólag az akcióra építő játék, amiben rengeteg potenciál lehetett volna, ha a készítők nem hagynak ki ilyen sok lehetőséget, ugyanakkor hibái ellenére is képes kellemes perceket okozni a stílus kedvelőinek, továbbá játékideje a maga 10-12 órájával magasan a mostani átlag fölött van. Ugyanakkor erősen rétegjáték, így a végső pontszámhoz az egyszerű hack ’n’ slash programok rajongói nyugodtan hozzácsaphatnak 1-2 pontot. A műfaj, illetve a lovagkor és a keresztes hadjáratok kedvelőinek érdemes tenniük egy próbát a játékkal, a többiek viszont valószínűleg jobban járnak, ha ezt inkább kihagyják.

Értékelés: 6,5/10