Red Dead Redemption – Játékteszt

A vadnyugati revolverhősök ideje lejárt, a polgárháború után lábadozó Egyesült Államok soha nem látott dinamizmusban fejlődik, és a tengerentúlon tomboló ipari forradalom hamarosan az Újvilágban is gyökeret ver. A történet szerint 1911-et írunk, a keleti parton soha nem látott tempóban zajlik a modernizáció, hatalmas gyárépületek és lélegzetelállító komplexumok épülnek, a tehetősebbek a patások helyett a benzin hajtotta automobilokkal közlekednek, a kikötők pedig zsúfolásig megteltek a gyárakat ellátó nyersanyagokat szállító teherszállító hajókkal. Az ország déli részén azonban a helyzet változatlan, mindennaposak a gyilkosságok, bankrablások, a kocsmai verekedések, a helyi kisvárosok sheriffjei pedig ki se látnak a munkából, azonban a nyugat vadabbik felében is felbukkannak az öltönyösök és a politikusok. A hatlövetűek helyett ők az írott szóban hisznek, eszközeik azonban pont annyira könyörtelenek, mint a helyi banditák mindegyike.

 

Ebbe a kegyetlen, embert próbáló világban éli mindennapjait John Marston, aki igazi fegyverhősként, törvényen kívüli banditaként járja a vadnyugatot. A törvény keze azonban őt is utoléri, de az igazságszolgáltatás képviselői kegyelmet ajánlanak neki, ha a jó oldalon harcolva levadássza korábbi cimboráit, a bíróságnak pedig leszállítja a rettegett Bill Williamsont. Ha szeretné viszontlátni a családját, nincs más lehetősége, muszáj feladnia korábbi tettestársait, barátait.

 

A Red Dead Redemptiont valamiért szokás szellemi atyja után vadnyugati GTA-nak nevezni, a játékra aggatott jelző azonban csak félig-meddig állja meg a helyét. Valóban lehetőségünk van, hogy lóhátra pattanva szabadon belovagoljuk a vidéket, ami soha nem látott változatosságban tobzódik. Végelláthatatlan messziségben elfekvő prériket, hegységeket, sivatagokat fedezhetünk fel, miközben a semmi közepén elterülő kisebb városokba is betérhetünk. A játék univerzumának flórája és faunája hihetetlen élményben részesíti a játékost,  minden részletében él és lélegzik a Red Dead Redemption világa. A Rockstar San Diego alkotásában azonban alapvetően a magányosság érzete dominál, így a GTA-ra jellemző nyüzsgő városok helyett, utunk során jóval kevesebb állatba és különös szerzetbe futunk majd bele, de azért így is akadnak majd emlékezetes személyek – elixíreket árusító sarlatán, vagy a kissé zakkant, sírrabló – és pillanatok. A hegyekben járva hatalmas medvék próbálnak életünkre törni, míg a prérin farkasok és musztángok keresztezik az utunkat. A városokban azonban más a helyzet, elég ha betérünk a legközelebbi kocsmába, ahol mindig történik valami, pókerező, iszogató, megfáradt kalandorokba ütközhetünk, érdekes sztorik fültanúi lehetünk, ha pedig egy kis társaságra vágyunk,  akkor választott örömlányunkkal a helyi szállóban megszállva tölthetünk el pár pásztorórát.

 

A játékmenet azonban semmit sem változott, Marston bőrébe bújva teljesen szabad kezet kapunk, a küldetések egymástól függetlenül, tetszőleges sorrendben vehetjük fel és teljesíthetjük. A megbízások szerencsére változatosak, kihívással teliek, egyetlen percig se fogunk unatkozni, bár az is igaz, hogy akad majd köztük olyan, amit nagyon könnyen és hamar teljesíteni fogunk, de előfordulhat, hogy akár egy teljes órát is eltölthetünk egyetlen kihívás megoldásával. Ha csak a fő cselekményszálon szeretnénk végigrohanni, akkor is legalább húsz órára a kijelzők elé szegez a Red Dead Redemption, de a fejlesztők szerencsére rengeteg opcionális küldetéssel biztosították, hogy napokra, akár hetekre is lekössön minket a vadnyugati kaland. A játék minden egyes képkockájából árad a western hangulat, a stílus kedvelői tobzódni fognak a gyönyörtől, annyi, a régi klasszikus mozikra való utalással fogunk majd szembesülni. A kocsmában például kártyapartikat vívhatunk, patkódobáló versenyeken vehetünk részt, a viták végére pedig egy párbajjal tehetünk pontot. A vidéki farmokon éjszakai őrséget vállalhatunk, juhászkodhatunk, illetve a helyi városokban rendre találunk kiragasztott körözési plakátokat, azaz mellékküldetésekben és azok változatosságában nem lesz hiány. Lehetőségünk lesz gyógynövényeket gyűjtögetni, vadászni, az elejtett vadakat megnyúzni, a legmókásabb mégis a kincsvadászat, melyet mindenféle iránymutató nélkül kell űznünk.

 

Szerencsére a mentés során már nem kell visszalovagolnunk a helyi város moteljébe, bárhol és bármikor tábort verhetünk, a több percnyi utazásokat pedig akár le is rövidíthetjük, ha szekérre, postakocsira vagy a két város között járó vonatra pattanunk. A játék elején azért erősen javasolt lóháton bejárni a vidéket, remek hangulata van, amikor whisky-t kortyolgatva a naplementében gyönyörködünk, majd reggel a madarak csiripelésére ébredünk. A világban folytatott tevékenységük kihat a környezetünkre, így ha barátságosak és segítőkészek vagyunk, akkor a városokban megjelenve mindenki azonnal a kedvünkre tesz, könnyedén tehetünk szert információkra és barátokra. Ha viszont a fegyvert tartjuk a törvény egyetlen eszközének, akkor hamar bajba kerülhetünk, így ha ártatlanokat ölünk, akkor a helyi sheriff  körözést ad ki ellenünk. Ha sikerül elkapnia azonnal zárkába zárat, ahol valószínűleg másnapi akasztásunkra várva töltjük majd az éjszakát, azonban ha elmenekülünk, akkor a fejünkre kitűzött vérdíj folyamatos emelkedése miatt egyre nehezebb dolgunk lesz.

 

Az irányítás kicsit felemás érzéseket keltett bennem a teszt során. Az akció szerencsére látványos és pergős, fegyverarzenálunkat a korhű karabélyok – hatlövetűek, puskák stb. – mellett egy kezdetleges, az ipari forradalom egyik technikai csodájaként kipróbálható gépfegyver és ékesíti majd. Fontos, hogy mi se vagyunk golyóállóak, így a fedezékrendszert minden egyes tűzpárbaj során érdemes lesz használni, és ebből taktikai előnyt kovácsolni. Szintén érdekes, és kellemes segítség a Dead Eye-nak nevezett képesség, amivel egy rövid időre lelassíthatjuk körülöttünk az időt, egyenként megjelölhetjük az ellenfeleket, akiket így már könnyűszerrel a túlvilágra küldhetünk. Ha már vadnyugat, akkor a jó öreg lasszó se maradhat ki a repertoárból, amivel vadakat foghatunk be, vagy épp menekülő rosszfiúkat kaphatunk el.

 

A remek hangulat mellett elengedhetetlen, hogy a látvány is pazarul fessen, és szerencsére a Rockstar San Diego ezen a téren se vall szégyent. A városok, a sztyeppék, a hegyvidékek az utolsó fűszálig aprólékosan ki lettek dolgozva, a karakterek egyediek, érdekesek, és ehhez nagyban hozzájárulnak a szinkronhangok is. A lovaglás az Assassin’s Creedben látottakat is felülmúlja, ami abszolút nem meglepő, hiszen a készítők az egyik híres hollywoodi paripa mozgását rögzítették mocap technológiával, így valóban élethű mozgás kaptak a patások. Egyedüli negatívum, hogy a játék eredetileg 640p-ben fut, innen lett felskálázva 720p-re, ami ritkán, de néha sajnos észrevehető.

 

A Red Dead Redemption fergeteges hangulattal bír, a vadnyugat szerelmesei pokolian jól fognak szórakozni, hisz a Rockstar olyan klasszikusokból emelt át ötleteket, mint a A Jó, a Rossz és a Csúf, a Django, a Volt egyszer egy Vadnyugat, A hét mesterlövész, vagy a Mackenna aranya, viszont ha távol áll tőled a téma, akkor is adj neki egy esélyt, mert minden porcikájából árad a szokásos, magas színvonalú Rockstar minőség.