Select Page

Prison Break: The Conspiracy – Játékteszt

Prison Break: The Conspiracy – Játékteszt
15 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A négy évadot megélt Szökés című sorozat tavaly húzta le a rolót, a szlovén ZooFly csapata azonban lehetőséget kapott, hogy játékadaptáció formájában repítsen vissza minket a Fox Riverbe.

A játékvilágban a filmadaptációknál talán csak egyetlen rosszabb dolog akad: a tévésorozatok alapján készült adaptációk. Vegyük csak például a 24: The Game-et, a The Sopranos: The Road to Respectet és a Lost: Via Domust. Mindegyik sorozat önmagában felejthetetlen szórakozást nyújtott, a hozzá készült adaptációk azonban rendre sárba tiporták a nagy nevek nimbuszát. Szerencsére a UbiSoft a Heroes alapján készült átiratot törölte, legalább eme címet nem gyalázta meg a játékipar. Mindezek ellenére reméltük, a szlovén ZooFly majd csodát művel, azonban a csapat eddig mindössze egy régi Ghostbusters techdemót tudott felmutatni, így talán annyira nem kellene meglepődni a végeredményen, ami felemás érzéseket keltett bennünk.

 

A Prison Break: The Conspiracy története az első évad cselekményét dolgozza fel, azonban egy ügyes csavarral elérték a készítők, hogy egy teljesen alternatív sztori bontakozzon ki a szemünk előtt. Michael Scofield helyett egy Tom Paxton nevű beépített ügynököt alakítunk majd, aki a Cég megbízásából épül be a börtön lakói közé. Feladatunk nem más, mint kinyomozni, mire is készül Scofield és börtönben toborzott csapata. A kezdetben nagyon egyszerűnek tűnő feladatról hamar kiderül, nem lesz fenékig tejfel a Fox River-i börtönben az élet, csak a megbízónk tudja, hogy beépített ügynökként ténykedünk, így mindenféle védettség élvezete nélkül kell életben maradnunk. Kezdeti feladatunk tehát nem lehet más, mint a nyolcfős banda bizalmának elnyerése.

 

Ehhez számos pitiáner feladatot kell majd végrehajtanunk – szerezz be dolgokat, lopj el dolgokat, stb. -, hol Scofieldnek, hol T-bagnek és Abruzzinak, esetleg főnükünk, Mannix-nek kell szívességet tennünk. Eközben természetesen folyamatosan figyelnünk kell a részletekre, lehetőleg minél több információt ki kell sajtolnunk a tagokból, hiszen meg kell akadályoznunk, hogy a Fox River-i nyolcas megszökjön. A játékban tehát komoly megfigyelő munka vár ránk. Hősünkkel sarkokról kikacsintva, öltözőszekrénybe bújva figyelhetjük a csapatot, az egyes feljegyzéseinket pedig egy diktafonon rögzítjük. A hangrögzítés több ponton is megbotlik – hogy került hozzánk a magnó? -, de ami a legidegesítőbb volt játék közben, hogy Paxton bármikor, bárhol, pofátlanul elővette a kütyüt. Előfordult például, hogy alig egy méterrel az érintettektől mondta fel a fontos információkat, akik ebből persze semmit nem hallottak.

 

A játékban fontos szerep jut a lopakodásnak, a kémkedésnek és mindezt a börtön egész területén végezhetjük. A játék egyik legjobb mókája, hogy szinte teljesen szabadon bebarangolhatjuk, felfedezhetjük a Fox River Állami Fegyintézet zordon falai rejtette zugokat. Közben persze ügyelnünk kell rá, le ne bukjunk, hiszen a járőröző fegyőrök, a takarítók könnyen lebuktathatnak, és akkor fújhatjuk a küldetést.  Kissé meglepetésként ért, amikor az őrök néha tereptárgyak mögött is gond nélkül kiszúrnak minket, olykor meg a a legegyértelműbb helyzetekben se képesek kiszúrni minket. Lopózkodások mellett zárakat törhetünk fel, falak mellett settenkedhetünk, az őrjáratokat kell kicseleznünk, szellőzőkben közlekedhetünk, ha pedig a helyzet megkívánja, akkor egy rövid ideig a kamerákat is leverhetjük. Az adaptáció hangulata teljesen rendben van, az ember könnyen beleéli magát az eseményekbe. Kicsit úgy érezhetjük magunkat, mint anno Scofield, aki szintén tilosban járt. Az ügy felgöngyölítésére összesen kilenc, egymást követő küldetésből áll majd. Szabadidőnkben elmehetünk gyúrni, ezzel növelve erőnket, esetleg illegális bunyókban vehetünk részt, ahol megkeresett pénzünket tetoválásokra költhetjük. Szigorúan csak tetoválásokra.

 

A program idegtépő hibái a prezentációnál kezdenek igazán kiütközni. A harcrendszer egyenesen förtelmes, összesen két-három ütés-rúgás kombinációt ismer főhősünk, ráadásul ezeket nem is tudjuk fejleszteni, bővíteni. Paxton nem tud fegyvereket forgatni, még egy sima kést vagy vascsövet se tud a kezébe venni. A bajt tetőzi, hogy az animáció hihetetlenül darabos, a karakterek mozgása pedig lomha, dinamizmusnak semmi jele. Bunyók közben célszerű nagyon odafigyelni, mert pillanatok alatt kiüthetnek, ha nem vagyunk résen. Ugyanez a kidolgozatlanság jellemzi a grafikát is, ami bár a képek alapján középszerűnek és emészthetőnek tűnik, játék közben sajnos kiütköznek a problémák. A színek túlságosan sterilek, a környezett teljesen matt színvilága nem tudja elhitetni velünk, hogy egy zord, komor börtön falai között kell életben maradnunk. A karakterek kidolgozottságát ugyanez az elnagyolt megvalósítás jellemzi, a szereplők arcáról semmi érzelem nem olvasható le, a szinkronhangok pedig unottak, és bár a készítők állítják, az eredeti színészekkel vették fel őket, ennek sajnos semmi jelét nem láthattuk, hallhattuk.

 

A ZooFly nagyon jól ráérzett, hogy a sorozatban már látott és átélt eseményeket egészen új oldalról, egy alternatív történeti szál szemszögéből kell bemutatni. A rajongók garantáltan jól fognak szórakozni a játékkal, mely legnagyobb problémája az igénytelen kivitelezés, ami teljesen tönkre teszi az alapkoncepciót. Kár, hogy a Deep Silvernél senki se mert szólni a fejlesztőknek, hogy a körítés nagyon nincsen rendben, mert egy magas labdát hagytak elveszni a szlovén srácok.

 

Értékelés: 4/10

Translate »