Watchmen: Az őrzők – Filmkritika
16 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A 300 látnoki képességekkel megáldott rendezője, Zack Snyder megpróbálta a lehetetlent és vászonra vitte minden idők egyik legjobb képregényét, a Watchment. Az eredményről bővebben, ha beljebb fáradtok!
Alan Moore és Dave Gibbons 1986 és 1987 között megjelent tizenkét részes képregénysorozata a DC Comics égisze alatt jelent meg és hódította meg a világot. Az alternatív idősíkban játszódó történet egy olyan univerzumot tár elénk, melyben álarcos hősök védelmezik Észak-Amerika és a Föld lakosságát, azonban a belőlük alakult Őrzők "társaságában" ténylegesen csak egyetlen egy rendelkezik szupererővel. "A 100 legjobb angol nyelvű irodalmi mű 1923-tól napjainkig” című listán is helyt kapott alkotásról sokáig mindenki úgy vélte, hogy képtelenség filmvászonra vinni, azonban a 300 rendezője, Zack Snyder megpróbálta a lehetetlent. Lássuk, sikerült-e megfelelnie az elvárásoknak!
A Watchmen – Az őrzők története egy alternatív 1985-ben játszódik, ahol az Egyesült Államokban egy visszavonult álarcos igazságtevőkből álló csapat történetével ismerkedhetünk meg. A sztori kezdetén egyiküket, a Komédiást rejtélyes körülmények között meggyilkolják, és amíg a helyi hatóság Edward Blake múltjára való tekintettel a kommunistákat látja az egész mögött, addig a kormánynak korábban dolgozó Komédiás volt társa, az Őrzők egyik tagja, a kicsit pszichopata Rorschach is nyomozásba kezd, és egy konspiráció nyomaira bukkan. Figyelmeztetni próbálja korábbi társait, de a régóta visszavonult hősök nem hisznek a deviáns Rorschach-nak, így egyedül kezd bele a nyomozásba. Eközben egyre jobban élesedik az USA és a Szovjetunió között feszültség, a "Végítélet Órája" folyamatosan éjfél előtt öt percen áll és nagyon úgy tűnik, hogy az egyetlen szuperképességekkel rendelkező hős, Dr. Manhattan se képes megállítani a közelgő apokalipszist.
A Watchmen cselekménye azonnal a közepébe csap, a rövid felvezető után az említett gyilkosság képsorai bukkannak fel, majd Zack Snyder szépen aprólékosan bemutatja a képregény hőseit. Ezt visszaemlékezések formájában tárja elég a rendező és a két és félórás játékidő jelentős részét sajnos ezek a flashback-ek viszik el, ami a sztori elmesélésének kárára megy. A kezdeti lendület hirtelen alábbhagy, abszolút nincs folyása a történetnek, nem haladunk semerre, és bár a visszatekintők élvezetesek és érdekesek, a fő szál szempontjából teljesen lényegtelenek. Ezekben az apró örömökben valószínűleg a képregényt ismerők fognak csak dúskálni, aki nem olvasta a comic bookot, annak valószínűleg hosszú üresjáratokban lesz része. Persze, lehetnek kivételek, mert személy szerint én nagyon élveztem ezeket a jeleneteket, mert úgy éreztem, hogy Snyder kínosan ügyelt azokra a nézőkre is, akik nem ismerik az univerzumot. Persze, találhatott volna egy megfelelő egyensúlyt, sajnos ez nem jött össze neki. Éppen ezért a történet fő cselekményszálát alkotó összeesküvés gombolyagát nagyon hirtelen és nagyon röviden bogozza ki a 300 rendezője, ami a film végeztével kicsit keserű szájízt adott az amúgy nagyon hangulatosra, látványosra sikeredett produkció esetében.
Az összetett, fordulatokkal átszőtt történetből így nem igazán jön át, amit a képregény olvasásakor érezhet az olvasó, ráadásul a visszaemlékezések többsége sem éppen arra megy ki, hogy egyfajta jellemfejlődést mutasson be. Pedig a Watchmen egyik erénye, hogy Alan Moore szakított a korábbi hőskultusszal, fogta és a kukába hajította az idealizált megmentőkről kialakított képet. Cserébe egyszerű hétköznapi embereket kapunk, akik ugyanolyan esendőek, erkölcsi és magánéleti problémákkal küzdenek, és bizony, a jelmezes hősök is csak gyarló emberek, változatos testi-lelki-morális problémákkal. Ebből semmi nem jön át, bár az egyik legszimpatikusabb karakter, Rorschach, valamint Dr. Manhattan esetében próbálkozott Snyder, de sok jó nem sült ki ebből sem.
A Watchmen – Az őrzők egy jól összerakott, élvezetes film, mely a jelenlegi képregényadaptációk felhozatalából messze-messze kiemelkedik. Viszont ez nem feltétlenül a rendező érdeme, hiszen egy olyan kiváló alapanyagból táplálkozott, ami már önmagában megállja a helyét. A bosszantó hibák talán a nagy elvárások miatt jöttek ki, természetesen akad nagyon sok pozitívuma a filmnek, így csak ajánlani tudom mindenkinek, mert élvezetes 2,5 órában lesz részetek.
Értékelés: 8,4/10
