BloodRayne – a játék megfilmesítése nyáron a mozikban
A XVIII. században járunk Romániában, ahol Rayne (Kristanna Loken), egy fiatal dhampir (félig ember, félig vámpír) – aki bár hajlamos megrészegülni a vértől, mégis emberi bűntudat kínozza – igyekszik bosszút állni az anyja elleni erőszakért és gyilkosságért, amelyet saját apja, a Vámpírkirály Kagan (Ben Kingsley) követett el.
Két vámpírvadász, a Sárkány
Társaságból jött Sebastian (Matthew Davis) és Vladimir (Michael Madsen) ráveszik BloodRayne-t, hogy
csatlakozzon hozzájuk, és együtt kíséreljék meg elpusztítani a világ leggonoszabb és legerősebb
vámpírját, Rayne apját, Kagan-t. A lánynak igyekeznie kell megtalálni a három talizmán-szervet: egy
szívet, egy szemet és egy bordát, melyeket egyik őse, Beliar munkált meg, s melyekre Kagan is feni a
fogát. A talizmánok a birtoklójának akkora hatalmat biztosítanak, amely elegendő ahhoz, hogy a
Földön mindörökké uralmat gyakoroljon a vámpírok felett…
A film a Bloodrayne című számítógépes játék első
részének történetét követi nyomon Uwe Boll rendezésében, aki kimondottan hasonszőrű PC-s programok
adaptálására specializálta magát (House of the Dead, Alone in the Dark, 2007-ben pedig jön a Far
Cry).
Mint
tudjuk, a filmes adaptációk a videojátékok esetében eddig nem igazán sikerültek túl jóra. Az utóbbi
időben azonban annyira kifogyhattak a hollywoodi filmgyárosok, hogy egyre több ilyen játék kerül
bele a sok-sok különböző folytatás mellé a repertoárba. A BloodRayne játékként sem volt valami nagy
durranás elsőre, hiszen az első részt nagyon lehúzták a kritikák, ám másodikra (BloodRayne 2)
sikerült egész jól feltornásznia magát a játékosok és a kritikusok körében. A 2005-ben készített,
hazánkban július 27-én bemutatandó film hasonló, ha nem rosszabb fogadtatásban részesült, mint a
játék, jelenleg az imdb.com-on a legrosszabb filmek 100-as listáján
az előkelő 39-edik helyet foglalja el a kemény 2.3/10-es értékelésével.
Uwe Boll, a rendező
azonban nem adja fel, és a következőket nyilatkozta az őt ért vádakkal kapcsolatban:
Az a
legfélelmetesebb, hogy a legtöbb engem kritizáló nem igazán foglalkozik a filmekkel. Divattá vált
Uwe Bollt piszkálni, és ezt nem tudom felfogni. Nem értem, miért támogatja őket a média. A legtöbb
újságíró csak követi az internetes közvéleményt. Nagyjából egy-két ezer emberről beszélek, akinek
talán a fele láthatta a filmjeimet, és ezek közül is talán két százalék látta a House of the Dead
előtti alkotásaimat.
Véleménye szerint a játékokból készített
filmjei időről időre javulnak. A Dungeon Siege sokkal jobb lesz, mint a BloodRayne, ami meg
nagyságrendekkel jobb volt, mint az azt megelőző House of the Dead. – említette, majd hozzátette,
Ha az emberek nem látták ezeket, az nem az én problémám, de szerintem ők azok, akik leginkább
szidják munkásságomat. A normális emberek, akik moziba járnak, és tévét néznek, nem így
gondolják.
Boll
tisztában van azzal, hogy nagyon nehéz játékra épülő filmet készíteni, mert mindegyiknek megvannak
a maga korlátai, határai. Úgy gondolja, hogy minden új mozijában tanul a hibáiból, és szerinte a
BloodRayne nézhető és elfogadható mozi. Tudja persze, hogy Amerikában és Európában is lenézik
egyesek az alkotást, de a rendező hiszi, hogy a sztárok és maga történet is megcáfolja őket. Arról
nem is beszélve, hogy a BloodRayne esetében nem horror-filmet készített, hanem fantasy-t minden más
műfajjal fűszerezve.
A rendező ennek ellenére gőzerővel dolgozik a Postal
előmunkálatain (2007-ben szeretné bemutatni a véres-gyilkolós, hasonlóan ötlet és történet nélküli
hírhedt játék adaptációját), valamint a Far Cry-t is szeretné bemutatni 2008-ban. Persze, csak
akkor, ha addigra még talál szponzorokat a 41 éves, német illetőségű rendező.
A legközelebbi filmje a
Dungeon Siege-re épít, az In the Name of the King: A
Dungeon Siege Tale címre hallgat és egyelőre, a trailer alapján ígéretesebb alkotásnak tűnik,
mint eddig bármelyik filmje, ami mellett nem mellékes az sem, hogy igen komoly szereplőgárdát
sikerült megnyerni a filmhez (többek között Jason Statham, Burt Reynolds, Ray Liotta).