Persona 3 Reload – Játékteszt
A Persona 3 különleges helyet foglal el a Shin Megami Tensei sorozat mellékágaként induló, mára azonban magának saját identitást kialakító, és az eredeti népszerűségét sok szempontból felülmúló Persona-sorozatban. A harmadik játék volt az a mérföldkő, ahol a franchise megtalálta saját hangját, amely benne és későbbi részeiben meghatározta a sikerét. Bár a sorozat következő részei, a Persona 4 (+ Golden) és a Persona 5 (+Royal), színes, dinamikus világokat teremtettek, amelyek tele voltak a modern japán popkultúra hatásaival, a Persona 3 (mind az eredeti, a portable, az SE és az új, Reload verziók is) sötétebb, komorabb tónust képvisel. Ez a játék az identitás kereséséről, az önmagunkkal való szembenézésről, valamint az egzisztenciális kérdések feldolgozásáról szól, miközben egy baljós, apokaliptikus történetet mesél el.A harmadik rész volt az a Persona-sorozatnak, ahol megtalálta a saját egyedi irányát, identitását és stílusát, amit a következő részek már csak finomítottak és tökéletesítettek.
Az Atlus nemrég újra alkotta a játékot Unreal Engine 5-ben, és Persona 3 Reload címen jelent meg. Az eredeti, 2006-ban megjelent Persona 3 ma már kissé nyersnek tűnhet, főleg azok számára, akik a sorozat későbbi, kifinomultabb részeivel ismerkedtek meg először – különösen a Persona 5 Royal után erős a váltás, ha visszatekintünk.
Azok számára, akik még nem játszottak a Persona 3-mal, a történet egy középiskolás diákról szól, aki új iskolába iratkozik át, és az érkezése után rögvest egy titokzatos és rendkívül veszélyes jelenséggel találja magát szembe, amit a karakterek csak a Dark Hour-ként emlegetnek. Ez egy rejtett óra, mely minden nap éjfélkor történik. Az idő megáll, baljós fény öleli körbe a világot és rettenetes szörnyek lepik el. Az emberek többsége nem képes érzékelni ezt az eseményt, minden átlagos ember ugyanis koporsóvá változik, a főhős és egyre növekvő csapata eközben felveszi a harcokat a Dark Hour árnyaival. Egy különleges csapat még annál is különlegesebb karakterét irányítjuk, a közös célunk pedig, a Dark Hour alatt megjelenő óriási torony, a Tartarus titkainak felderítése, mely látszólag a ránk vadászó szörnyek forrása.
A Persona sorozat különlegessége a pokemon játékokhoz hasonló gyűjtögető mechanika. Itt a karakterek a belső erejüket, a névadó Personákat idézik meg. Míg a többi karakter csak egy, saját Personával rendelkezik, a főhősünk azért különleges, mert több Personát gyűjthet be, és alkothat meg, ezzel alkalmazkodva minden szituációhoz. Az összes Persona játékban egy speciális idézési móddal találkozhatunk, mely a harmadik részben az Evoker lesz. Ez egy pisztolyhoz hasonló eszköz, melyet a karakterek a fejükhöz emelnek és „tüzelnek”. Ez az öngyilkosságot szimbolizáló cselekmény megidézi a belső énjüket, amely a harcok során védelmezi őket. Ez a mechanika már az első pillanattól kezdve kihangsúlyozza a játék sötétebb, érettebb témáit, és jelentősen hozzájárul az egzisztenciális filozófia ábrázolásához, amely a Persona 3 narratíváját uralja.
A Persona sorozat játékai teljesen különböző, egymástól független történeteket, szereplőket és helyszíneket vonultatnak fel, így nem szükséges a két korábbi játék történetének ismerete ahhoz, hogy megértsük a Persona 3 működését. Csupán az alapformula az, ami megmarad a játékok között, a Persona 4 és a Persona 5 is ezen az alapon működött, így, bár számos ismerős elemet találunk majd, például a social linkek fejlesztését, a personák össze fuzionálását és persze a Igort, valamint a Velvet Room-ot, mely minden játékban más külsőt vesz fel. Mint minden Persona játékban a főszereplő és a társai között kialakuló mélyebb kapcsolatok révén oldjuk fel az egyes szereplők egyéni történetét, mely főleg a sorozat ezen részében az élet komoly és sötét oldalával foglalkozik. A Persona 3 karakterei mind saját személyes küzdelmeikkel néznek szembe, és ezek a narratív szálak mély érzelmi vonalat és mélységet adnak nekik.
Míg a Persona 4 és 5 világosabb pillanatai és vidámabb karakterei ellensúlyozták a komolyabb üzeneteket, a Persona 3 sokkal sötétebb és komorabb, helyenként egyenesen nihilista világnézetet képvisel. A játék világa a halál és a végzet folyamatos jelenlétére összpontosít, ami éles kontrasztot alkot a többi Persona-játék atmoszférájával. Az egyik legmegrázóbb történés a játékban az, hogy a rossz döntések akár a világvégét is eredményezhetik, a szereplők egyszerűen elfelejtik a közelgő katasztrófát, így tudatlanul folytathatják életüket, mintha semmi sem történt volna.
Ez a téma mélyen kapcsolódik az egzisztencialista filozófiához, különösen Jean-Paul Sartre gondolataihoz. Sartre szerint az élet értelme nem előre meghatározott, hanem az ember maga teremti meg a saját létezésének célját és jelentését. A Persona 3 központi üzenete ennek a filozófiai kérdésnek az ábrázolása: a karakterek szembesülnek saját halandóságukkal, és arra kényszerülnek, hogy megteremtsék saját életük értelmét, miközben a világvége fenyegetésével küzdenek. A játékban szereplő öngyilkossági szimbolika – az Evoker használata – azt sugallja, hogy a belső erő és önismeret eléréséhez szükséges a félelmeinkkel való szembenézés és azok leküzdése, még akkor is, ha ez az öntudatra ébredés fájdalmas lesz.
Sartre híres kijelentése, miszerint „ha Isten nem létezik, minden megengedett”, szintén visszaköszön a Persona 3 tematikájában. A karakterek az életük során nem találnak külső kapaszkodót, amely meghatározná a tetteik helyességét, így saját maguknak kell értelmet és célt adniuk létezésüknek. A Persona 3 tehát nemcsak egy fantasztikus JRPG, hanem egy filozófiai gondolatkísérlet is, amely az élet értelmének keresésével foglalkozik, és rendkívül üdítő, hogy egy 28 évvel az eredeti után készült remake hűségesen meg tudta őrizni az eredeti mondanivalóját és témáit.
A remake, azonban néhány jelentős, azonban sokak számára negatív változást is hoz magával. A legnagyobb ilyen változás a női főszereplő hiánya, és az, hogy The Answer című epilógus, mely az eredeti játék későbbi változataiban fűztek a játékhoz, külön megvásárolható DLC-ként jelent meg a Reload verzióhoz. A női főszereplő hiánya főleg az eredeti rajongóinak fog hiányozni, azonban friss játékosoknak valószínűleg fel sem fog tűnni a hiánya. A The Answer epilógus azért fájdalmasabb téma, mert a Persona 3 Reload legbővebb, „Digital Premium Edition” -je eredeti árán 100 eurós címkével rendelkezik és nem tartalmazza az utólag bejelentett és kiadott DLC-t. Ez talán a legnagyobb negatívum a remake-kel kapcsolatban.
A Persona 3 Reload grafikai szempontból lenyűgöző, a karaktermodellek, helyszínek és szörnyek gyönyörűen újra lettek alkotva az Unreal Engine-ben, és a polírozott UI-al és modernebb harcrendszerrel remek élményt is nyújt a látvány mellett. Egyes elemek megmaradtak az eredeti játék mechanikái közül, például, Tartarus tornya továbbra is véletlenszerűen generált szintekből áll, amelyek bár tematika szintjén érdekesek, nem olyan részletesek és emlékezetesek, mint a Persona 5-ben felsorakoztatott egyedi, kézzel készített kastélyai.
Értékelés
99%
Összefoglaló A Persona 3 egy meghatározó játék a Persona sorozatnak, és még azt is mondhatjuk, hogy magának a JRPG műfajnak is, mely mély filozófiai kérdéseket feszeget. A Persona 3 Reload új életet lehel ebbe a régi klasszikusba, úgy, hogy annak témáit, világát és mélységét teljes mértékben megőrzi. Az egyetlen hiba, amit felróhatunk neki, hogy az epilógust, melyet a korábbi kiadások már tartalmaztak, külön, és nem is olcsón árusítanak – noha a játék e nélkül sem lesz kevesebb, akik a teljes Persona 3 élményre vágynak, muszáj lesznek duplán fizetni.
