90-es kölyökként nem meglepő módon a Worms sorozat szinte kikerülhetetlen partikelléknek számít az ismerettségi körünkben. Számos délután gyűltünk össze Laci kománknál, hogy a gyötrő magyar, matek és hasonló jóságok óráinak emlékét elűzzük egy-két órára, hogy közösen zengjen a HAAA-LE-LUJA és kárörvendően szóljon a nevetés a bökés általi halálok esetén. Bár számunk a World Party és az Armageddon marad az örök favorit, apró rózsaszín, egyáltalán nem pecázásra használt kukacaink az évek folyamán újra és újra előkerültek, hol PSP-n, hol PC-n, most pedig éppen PS5-ön.
A játék nagyot vállalt és az ősi hagyományoktól elrugaszkodva (tette ezt már korábban is kisebb-nagyobb sikerrel), most egy pörgő hangulú, elsőként valós idejű, 2D-s, többjátékos módra kihegyezett variáns érkezik hozzánk. Amennyiben egy fáradt délutánon kedvet kapunk a mókához, úgy a klasszikus deathmatch, illetve Battle Royal módok, plusz ezek néhány változata közül választhatunk. Egyszerre 32 kukaccal vehetjük fel a versenyt, felvonultatva a klasszikus fegyverek egész tárházát, kezdve a szent kézigránáttól egészen a robbanó birkáig.
A játék hozza a műfaj kötelező elemeit is, így saját gilisztánkat kedvünk szerint testreszabhatjuk, vannak különleges események és kihívások, melyek bónusz tapasztalati pontot nyújtanak, melyekkel aztán további fegyver skineket, megjelenéseket, kiegészítőket és emote-okat vásárolhatunk. A címben említett kiadás ráadképpen tartalmazza a Legends és All-Stars kiegészítőket is, így az alapjátékhoz képest valamivel több kiegészítő és megvásárolható holmi közül is választhatunk.
Maga a játékmenet hozza azt az őrületet, amit a név alapján elvárhatunk, azonban az irányítást és a mechanikákat szokni kell. A pályák egész nagyok és kellően részletesek, sajnos az akció közben azonban ez kevés hangsúlyt kap. Kicsit sajnáltam azt is, hogy a környezet nem rombolható, pedig biztos érdekes lett volna új utakat vájni, vagy a meglévőeket átalakítani. A fegyverek azonban remekül múködnek, az arzenál rendkívül nagy, a játék reszponzivitása pedig nem hagy sok kívánnivalót maga után. Kukacunk azonnal teszi, amit megkívánunk tőle, sebesen tud gurulni, ugrani, csúszni-mászni és sose éreztem azt, hogy halandóságom függvénye a technikai megvalósításon múlna.
Sajnos azonban a Worms Rumble esetében sem minden fenékig tejfel. A matchmaking nagyon nehézkes, nem egyszer ültem 1-2 percet a képernyő előtt, míg végre összedobott egy nagyobb csapattal a játék. A magam részéről az elérhető játékmódok sem elég változatosak és kicsit a pályák számára is húzom a beszélőkémet. Így összegezve a fentieket úgy gondolom, hogy bár a Rumble egy dícséretes vállalkozás az eredeti játék továbbgondolására, megannyi ötlet maradt a talonban (vagy meg se született). A Team17 hozza generációnk kötelező elvárásait, azonban az energiabefektetés csak a minimum teljesítéséig szólt. Így az eredmény azonban csak egy ideig-óráig szórakoztató alkotás, mely hamar unalomba tud fulladni.
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…
Megérkeztek az első téli napok, és ezzel kezdetét vette a World of Tanksben a várva…