Eltelt egy újabb év, és nem is akármilyen! 2020 tartogatott hideget és meleget is a számunkra, és bár lassan szemrebbenés nélkül vettük tudomásul, hogy teljesen bekorlátozódott az életünk, sokaknak éppen ez jelentette a lehetőséget arra, hogy jobban megismerjék az internetes szórakozási és vásárlási lehetőségek közel végtelen kínálatát.
Nézzük hát, szerkesztőségi csapatunk tagjainak milyen kiemelkedő pozitív és negatív élményei voltak 2020 során!
Nem volt éppen egy egyszerű év ez a 2020-as, annyi szent. Viszont miközben rengeteg dolog történt a való, fizikai világban, közben teljesen átalakultak az internetes szolgáltatások is, és óriási térnyerést tapasztalhattunk nem csupán az online szolgáltatások, de a házhoz szállítás terén is. Ez már önmagában is igencsak örvendetes, hiszen a fejlődés visszafordíthatatlan, és akkor is élvezhetjük az előnyeit, ha már nem kell a járványhelyzet miatt aggódnunk.
Azért én bízom abban, hogy legkésőbb 2021 végére újra visszatérhetünk a normális kerékvágásba, és ismét utazhatunk, beülhetünk éttermekbe, korlátozások nélkül találkozhatunk a szeretteinkkel és a barátainkkal – hogy csak néhányat említsek a leginkább hiányzó tevékenységek közül.
Az idei év meglepetései közé tartozik a LEGO City Adventi naptár, amely az eddigi talán legjobb foglalkoztató lett, minden napra egy-egy ikonikus makettet lehetett összerakni a termékkínálatból, illetve egy karácsonyi ajándékozós történetet lehetett eljátszani a kapott figurákkal. Bár a makettek minősége kicsit hullámzó volt, rengeteg ötletes és dekoratív elem is található benne, így teljes mértékben jó befektetésnek bizonyult.
Bár elsőre a Nintendo 35. évfordulós Game & Watch-újrakiadása kérdőjeleket is hordozott magában, hiszen „csak” az eredeti két játékot tartalmazza, nincs bővítési lehetőség, és fülhallgató-csatlakozója sem, a használat első pillanatától kezdve minden kétkedésünk szertefoszlott, ugyanis óriási élmény újrajátszani rajta a nagy klasszikus Mario-részeket, és újra megtapasztalni az A és B gombok nyomogatásának élményét. Mindehhez kristálytiszta kijelző és igazi nosztalgikus hangulat társul. Minden rajongónak kötelező darab!
Végül pedig kiderült, hogy nem csupán a The Mandalorian első évada volt képes újat mutatni minden téren, de a második is képes tartani a szintet, sőt, időnként túl is szárnyalni. Továbbra is igaz, hogy a Zsivány Egyes után az első igazán említésre érdemes Star Wars-történet a fejvadász képében jelent meg, és egyedül a sorozat volt képes helyreállítani az univerzum régi fényét és ragyogását azt követően, hogy a nagy mozifilmeknél jelentős hanyatlás volt tapasztalható, és a rajongók is kezdtek elpártolni a franchise-tól. Szóval bár kevesen gondolták volna, hogy éppen egy sorozat lesz képes tartani a lelket az univerzum kedvelőiben, 2020-ban bebizonyosodott, hogy a második évadban sem kellett csalódniuk.
A járvány már világszerte javában tombolt, mire napvilágot láttak az Apple idei készülékei, ám úgy tűnik, az Apple-t semmi sem tántoríthatta el az eredeti elképzelésüktől, és az új iPhone-okat is Touch ID, azaz ujjlenyomat-érzékelő nélkül dobták piacra. Ennél nagyobb baklövést nehezen követhettek volna el egy olyan időszakban, amikor mindenki maszkot kényszerül viselni, amivel az arcfelismerős technológia nem képes együttműködni. Bár a csúcskategóriás példányok a jelentések szerint szépen fogytak, a végre kezelhető méretű iPhone mini például valószínűleg a hiányzó funkció és a gyatra akkumulátor-üzemidő miatt sem igazán tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. A megrágcsált almás cég mint mindig, természetesen most is mélyen hallgatott a kimaradt funkcióról és az okozott kényelmetlenségekről az értékesítési anyagokban, és a többi „nagyszerű” előnyre próbálta felfűzni értékesítési kampányát.
Idén talán a mozikat és a színházakat sújtotta a leginkább a járvány. Számos filmpremiert el is halasztottak, és az év végére látványossá vált a streamingszolgáltatók térnyerése, köszönhetően annak, hogy ritkábban hagyhattuk el otthonunkat. Christopher Nolan filmjét legalább olyan várakozás előzte meg, mint amilyen például a Mátrix idején volt tapasztalható, és az előzetesek is kifejezetten ígéretesnek tűntek. Ennek ellenére a Tenet egy kusza, sablonokkal teli, helyenként önmagával is ellentmondásba keveredő látványpornó lett, amelynek az ötlete számos lehetőséget adott volna a megfelelő kibontakozásra, ám valahol valami nagyon félrement a film készítése során. Talán az egyik kritikus összefoglalója jellemzi a legjobban az alkotást: „Nehéz megérteni a Tenet című film lényegét, de ennél sokkal rosszabb, hogy a film a nézőket nem is nagyon motiválja arra, hogy megpróbálják megérteni.”
Végül pedig az idei citromdíjat a UPC-t bekebelező Vodafone érdemelheti ki, ugyanis gyakorlatilag mindent megtettek annak érdekében, hogy a korábbi szolgáltató ügyfeleinek megkeserítsék az életét. Egyrészt úgy sikerült megállapodást kötniük a névhasználatról, hogy az jövőre lejár, így mehet a kukába ki tudja, pontosan hány ügyfelük e-mail-címe. Ráadásul erről csupán a megszűnési dátumot megelőző hónapokban tájékoztattak minden érintettet, szóval most kapkodhatnak a felhasználók, hogy mindenhol megpróbálják frissíteni a címüket. (Először arra hivatkoztak a Vodafone-nál, hogy kevesen használják az e-mail-címeket, azért szüntetik meg, aztán amikor már érzékelhető volt a népharag mérete, második körben a név használati jogának elévülése volt az indok.) Ezzel együtt természetesen meg akarják szüntetni az SMTP-kiszolgáló használatának lehetőségét is, és ha ez még nem lenne elég, eltörlik a Föld színéről a Wi-Free nevezetű funkciót is, amellyel világszerte ingyenes Wi-Fi hotspotokat vehettek igénybe az előfizetők. Ezek után tegye fel a kezét, aki megbecsült ex-UPC-s ügyfélnek érzi magát…
Az idei évben még a hosszú éve hadakozó cégek is megbékéltek egymással, és közösen dolgozva egy jobb alternatívát kaptunk végeredménynek. Több cég felvásárlása is megtörtént idén, de ebből a Bethesda megvásárlása volt talán a legnagyobb jelentőségű. A halomra gyártott battle royale játékok közepette még az Activision is megmutatta idén, hogy néha azért tud jót is csinálni, ha akar.
Az első nagyobb pozitívum volt, hogy a Microsoft felvásárolta a Bethesdát. Már rövidtávon is rengeteg előnye van ez a játékosokra nézve, mert például több Bethesda játék már az Xbox népszerű Game Pass szolgáltatásának része lett. Másrészről a rengeteg kérdéses üzleti lépésnek remélhetően véget vet majd a tény, hogy a Microsoft egy fokkal felettük áll a létrán.
A 2011-ben történt nagy kivonulás után újra visszatért az EA a Steam áruházba, és nem csak a játékait hozta magával, de az előfizetéses szolgáltatását is. Az EA Play névre keresztelt szolgáltatást havi 3,99€-ért vagy évi 24,99€ áron vehetjük igénybe. Figyelni kell viszont rá, hogy ha Steamen fizetünk elő, a kedvezmények és a hozzáférés csak Steamen lesz elérhető. Teljesen nem szabadult meg a saját platformjától viszont az EA, néhány játék esetében még mindig szükség van az Origin kliensre is.
A Call of Duty Warzone nagy meglepetés volt számomra. Nem gondoltam hogy az Activision bármi olyat tud előállítani mostanság, amire nem igazán lehet rossz szót mondani. Ráadásul nem csak egy szimpla battle royale copy COD kinézettel, hanem egyedi ötletek is találhatók benne. Az ingyenesen elérhető játék kiadása óta erősen szárnyal minden platformon. Emellett folyamatosan tartalmi frissítések is érkeznek hozzá.
Elsőként az év nyitásakor történt bukással kezdeném a listát. Ez a játék a Warcraft III: Reforged volt, ami bemutatta nekünk, hogy ennyi évvel az eredeti után tudunk sokkal rosszabb terméket kihozni egy felújításból. Nem csak technikai szinten, de a feature listához képest is hiányos volt a kiadás, ami az utolsó pillanatig hamis képet adott a végleges termékről. Mostanra már sikerült elfogadható szintre hozni a játékot, de a folt már örökre rajta marad a cégen. De legalább a legrosszabb Metacritic felhasználói értékelést sikerült bezsebelniük, ha már más díjat nem.
Ennél nagyobb szégyen lett a Cyberpunk 2077 kiadása, ami az évek során felépített hírnév (főként a Witcher 3 kiadása után) lerombolását jelentette. Annyira broken állapotban érkezett meg a játék, hogy Sony esetében lehúzták a piacról is, és mindkét konzolon visszatérítést ajánlottak fel. Az alap konzolok esetében pedig nevetséges, és lényegében játszhatatlan állapotban lett kiadva a játék. Ez nem csak arra világít rá, hogy a hype mennyire el tud rontani egy játékot, de arra is, hogy a konzolok esetén történő „minőség ellenőrzés” mennyit jelent. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ezt leellenőrizve senki nem mondta azt, hogy srácok, ezt így még nem adhatjátok ki.
Ezek után még az idei The Game Awards is megmutatta, hogy a játékosok és a média mennyire nincs összhangban egymással. Rengeteg kategóriában lett győztes a The Last of Us Part 2, ami ha megnézzük a felhasználói értékeléseket és visszajelzéseket nem tükrözi a játékosok véleményét. Ehhez az a tény is hozzá tesz, hogy a publikus szavazatok csak kb. 10%-ot tesznek ki az összes szavazatból. De azért meg kell említeni például a No Man’s Sky-t is, ami szintén egy nagy hype/csalódás után gőzerővel dolgozik tovább. Mára már a kezdeti ígéreteket is túlszárnyalva, továbbra is mikrotranzakciók nélkül bővül.
Durva egy év volt az idei! A vírushelyzet megnehezítette mindenki életét, de ennek ellenére is rengeteg új játékot kaptunk, amik között bőven volt jó és rossz tapasztalat is. Számomra összességében egy pozitív év volt nagyon sok szempontból, de nézzük a gaming világban mit is értek ez alatt.
A Microsoft és a Sony kiadták a konzolok legújabb generációját. Mindkét gép egy erőművel vetekszik és végre megütik azt a szintet, amit a PC gaming-nél már megszokhattunk. Ez azért különösen pozitív élmény számomra, mert egy konzol sokkal könnyebben elérhető a legtöbb ember számára mint egy gaming PC. Főleg a jelenlegi teljesítményeket és árakat nézve.
Pár éve kaptunk egy normális pókember játékot, nagyon király harc rendszerrel, hibátlanul felépített történettel és csoda szép világgal. Végre nem ott kezdtük, hogy megcsíp minket a pók, majd meghal Ben bácsi és rájövünk, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár. Idén pedig ezt folytathattuk, PS4 és PS5 konzolon is, Miles Morales a következő pókember bőrébe bújva, egy picit jobb harcrendszerrel, rövidebb viszont annál velősebb történettel és az új konzolnak hála sokkal gyönyörűbb világban!
A Runeterra pedig nem is kérdés, hogy miért talán a legpozitívabb meglepetése az idei évnek! Augusztustól kezdve két havonta kapunk új lapokat és minden 3. az-az félévente új régi kerül be a játékba, hihetetlen sebességgel nő és terjeszkedik a játék, ami közben egyre csak minőségibb és jobb lesz. A meta alakulásába kicsit jobban belenyúlhatnának a fejlesztők, mert kezd elég egyhangú lenni, de továbbra is vannak élvezetes és okos paklik, amiket mi is fel szoktunk dolgozni
Elsőként arról beszélnék, hogy annak ellenére a PlayStation 5 menyire nagyszerű konzol lett még is sikerült negatívan indítania. Ugyanis nem csak, hogy nálunk Magyarországon van belőle készlethiány, de a világ majdnem minden pontján. És ennek sajnos nem az az oka, hogy mindenki felvásárolta, mert annyira jól sikerült a konzol (pedig tényleg annyira jól sikerült), hanem, hogy közel sem készült belőle elegendő példány.
És ezen a szálon tovább fonva az idei év fájdalmait, a Demon Souls emellett PS5 exkluzív cím lett, ami azt jelenti, hogy a souls rajongók közül is csak néhányan játszhatnak vele egyelőre. Ami igazán kár mert a játék felújítása nagyon jól sikerült. Gyönyörű élvezetes és az első soulslike játékhoz hűen nehéz.
És végül, ami talán a legeslegnagyobb fájdalmat okozta az évben számomra, hogy úgy volt a Dungeons and Dragons szerepjáték könyvei megjelennek még idén Szeptemberben magyarul is, ám ez sajnos több okból nem valósult meg, a projekt még nincsen leállítva a tárgyalások folytatódnak és a Tuan kiadó nem adja fel, hogy forgalomba kerüljön itthon is a saját nyelvünkön, de egyelőre ez még csak egy vágyálom marad.
Őszinte leszek, a meglepetés nekem is a The Mandalorian, bár én még csak két részt láttam, de jobban tetszik, mint az előző. Illetve a The Queen’s Gambit nekem óriási élmény volt. Játékok tekintetében nem tudok nyilatkozni, pozitív meglepetés nem nagyon ért sajnos
2020 eleve csalódás volt mindenkinek a kialakult helyzet miatt, de akadt pár kellemes meglepetés is videójáték fronton. Az én szokásom, hogy általában a rossz hírrel kezdem a mondanivalómat, ugyanis minden jó, ha a vége jó.
Nagyobb lehetne ez a lista, mint a másik, de egyet mindenféleképpen ki kell emelni. Meg áprilisban megjelent egy olyan játék, aminek a középpontjában egy régmúltra visszatekintő történet áll. Ez volt a Predator: Hunting Grounds. Vártam ezt a programot, hiszen az utolsó valamire való Ragadozó játék 2005-ben látott napvilágot Xbox és Playstation 2 konzolokon, Predator: Concrete Jungle címmel.
A Hunting Grounds alapkoncepciója többjátékosos játékmenetre épít, 4v1 felállásban. A szerencsés kiválasztott a Ragadozó bőrébe bújhat, a nem annyira szerencsések meg humán katonák szerepébe kutathattak az idegen után. A fákon való ugrálás és fürkészés, lopakodás vagy a földönkívüli pengék pirosra festése nagyon élvezetes. Nagyjából ennyi jó dolog van a játékban, a címadó.
A többi adalék idegesítő és csalódottságra ad okot, a matchmaking és besorsolás fájdalmasan lassú (crossplay ellenére is). A mesterséges intelligencia csak néz, de nem lát, gyengén, illetve bután végzi a dolgát. Ezenkívül sok-sok bug és optimalizálatlanság keseríti meg az élményt. Lényegében túl sok a technikai hiba és nem teljesen átgondolt az egyének teendője.
Itt is volt miből válogatni és összegezni a gondolatokat, a Doom: Eternal és az új Ori mellett furcsán fog hatni a választottam, ugyanis az előző része ennek a sorozatnak nem rendelkezett egyjátékosos kampánnyal. A kiadó felfigyelt a hangos és követelőző tömegre és ezt pótolta az új epizódban, de még hogy! Nem gondoltam volna, hogy egy Call of Duty-kampányban nagyobb élvezettel és több időt töltök a békésebb részekkel, mint a grandiózus csatákkal és párharcokkal.
Átbillent a játékmenet mérlege a hackerkedés, illetve információ szerzés oldalára, lényegében a hidegháború háttértörténésein van nagyobb hangsúly. Jobban is szórakoztam a floppyk feltörésével és imádtam kettősügynökként működni a fal másik oldalán, illetve böngészni a bizonyítékok tömkelegében, amíg ki nem nyerjük a szükséges adatokat.
Tehát ezúttal nagyon jó eszközökkel és mechanikákkal megteremtett hidegháborús hangulatban volt részünk, tele easter eggekkel és titkos ajtókkal, amik feloldásra várnak. Sajnos a játékidő maradt a régi.
Az Oxide games műhelyéből érkezett egy 4X játék, ahol a győzelemnek nem feltétele az, hogy…
Az ATLUS 35 évnyi tapasztalattal, a Persona és Shin Megami Tensei sorozatokból merítve és rengeteg…
A megszokott arcade lövölde most egy kissé más perspektívából.
Gyerekbarát Lego-kaland, mely szakít a tradicionális Lego játékok hagyományaival, hogy valami sokkal szebbet hozzon létre.…
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
