Horizon Zero Dawn – Próbakör
8 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Jövő márciusban érkezik a PS4 egyik soron következő nagy dobása. A PlayIt-en a Sony munkatársainak köszönhetően beleleshettünk a játékba. Óriási robotdinoszauruszok, egy dögös főhősnő és állkeresgélős grafika. Ugyan mi sikerülhetne rosszul egy ilyen, platformerelemekkel megfűszerezett sandboxjátékban? Reményeim szerint semmi, ugyanis a mai nap után első dolgom volt előrendelni a játékot.
Az idei PlayIt egyértelműen a VR-ról szólt, de néhány érkező alkotás is tiszteletét tette, címszereplőnkön túl a látogatók kipróbálhatták például a South Park Fractured but Whole-t vagy a For Honort is. Számomra újdonságként azonban egyértelműen a Horizon vitte a prímet. Az óriási 4K-s televíziókon a játék gyönyörűen fest. A kinti kollégák segítségével (nem volt ám olyan egyértelmű még az edzett gamernek sem, hogy mit kell csinálni) az első öt percet annak tesztelgetésével töltöttem, hogy a HDR-t ki-be kapcsolgatva kerestem a különbséget. Illetve nem, ugyanis a jelen feltételek mellett igen szembetűnő változást tapasztaltam, főleg a fényeffektek terén. Az őszinte igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a játék szépségéhez ez inkább egyfajta értékelhető pluszt ad, amit, amennyiben nem tudsz róla, hogy létezik, nem fog hiányolni. Ugyanakkor tagadhatatlan az a tény is, hogy a csodálatos grafika a HDR-t bekapcsolva, a megfelelő kijelzőn PS4 Pro-val, még szebb lesz.
A feladatunk a bemutatóban az volt, hogy egy óriási tányérfejű robotdinoszaurusz (nem akarok szegény lelkébe (programozásába) taposni, de tényleg az) fejének a tetejére feljussunk. Szimpla feladat, azonban az odavezető útnak köszönhetően volt alkalmam megszemlélni a játékteret (egészen gyönyörű dzsungelt sikerült a fejlesztőknek összehozni), valamint a platformer- és akciórészekből is kaptam egy minimális ízelítőt. Főhősünk az Assassinok ügyességével és egyensúlyával vetekedve mászik fel sziklákon és robotokon egyaránt, más képességeiről (lopakodás és vadászat) azonban nem tudok nyilatkozni, mivel a bemutatóban ezekre nem került sor. Azonban egy kisebb robot ellen egyszemélyes párbajt vívtam, és azt kell mondjam, elég nagy kihívást jelentett. Mivel itt nem a Call of Duty-féle lövök amerre látok módszer megy, igencsak át kell majd gondolni, miknek megyünk neki és hogyan. Egy szem íjunkkal ugyanis nem olyan könnyű ám a célzás (pláne nem olyan gyorsan), ráadásul a muníció is véges.
A játékban még helyet kapott egy gyűjtögetésre és erőforrás-keresésre épülő craftingrendszer is (az áldozatainkból is felhasználhatjuk a fontosabb részeket), de ezeket szintén nem állt módomban jobban szemügyre venni, azonban azt elmondhatom, hogy a térkép alapján (amit a menüben láttam) lesz mit bejárni majd jövő tavasszal. Összességében ez a pár perc is képes volt meggyőzni a játékról, így bizakodva várom a megjelenést.
