Ave, Cézár – Filmkritika
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Emlékeztek még a Roger nyúl a pácban című filmre? A Coen-testvérek most leforgatták a történetet Roger nyúl és barátai, a firkák nélkül, csak élőszereplőkkel. És hogy mi van a Nyúlon túl, azt a cikkünkből megtudhatjátok.
A négyszeres Oscar-díjas Joel és Ethan Coen (Nem vénnek való vidék, A félszemű, Fargo) új vígjátéka Hollywood aranykorába repít minket, és egy nagy stúdió problémamegoldójának egy napját követi nyomon, amikor számos probléma vár megoldásra. A Coen-fivérek által írt és rendezett film főszerepében olyan sztárokat láthatunk, mint Josh Brolin, George Clooney, Alden Ehrenreich, Ralph Fiennes, Jonah Hill, Scarlett Johansson, Frances McDormand, Tilda Swinton and Channing Tatum.
Ütős nevek, ugye? Nos, szerencsére mindegyikük tud szerepet játszani, ezért igencsak érdekes karakterekkel fogunk találkozni majd a film során a mozivásznon. (Hogy egy kicsit előrerohanjak, talán kicsit túl sokkal is, bár meg kell valljam, a legeredetibb és legmókásabb közülük a vágószobában dolgozó sálas hölgyemény: a film játékideje alatt folyamatosan megdolgoztatott rekeszizmainkat talán ő fogja a legjobban megtornáztatni.) Filmünk ugyanis hullámvasutazik egy kicsit a filmgyártás fellegvárában, mégpedig az ötvenes éveket a középpontba helyezve, amikor a mozi világát az első komoly fenyegetés kezdi megrengetni: a televízió megjelenése.
Úgy tűnik, filmünk főhősére, Eddie Mannixre (Josh Brolin) hárul, hogy elvigye a hátán a felmerülő botrányokat, elsimítsa a rendező és a főszereplő közötti nézeteltéréseket, és úgy általában gondoskodjon arról, hogy a világ több pontján forgató stábok munkájából végül valami értelmes dolog kerüljön a nézők elé a filmszínházakban. Ennek tetejébe elrabolják a stúdió legnagyobb költségvetésű presztízsfilmjének főszereplőjét, Baird Whitlockot (George Clooney), és váltságdíjat követel érte egy különc figurákból álló csoport. Más sem hiányzott az amúgy is élete nagy részét a munkájának szentelő, ám lelkiismeretes és alapos Eddie-nek, így hát a sok elintézendő probléma mellett megtesz mindent annak érdekében, hogy visszaszerezze Bairdet anélkül, hogy a pletykamagazinok megneszelnék a történteket.
Talán mondanom sem kell, hogy innentől kezdve az utunk egyik filmzsánerből a másikba vezet, néha úgy, hogy az egyik forgatási stúdióhelyszínből szinte átlépünk a másik jelenet díszleteibe. És itt a díszleteket szó szerint kell értenünk, hiszen a filmgyár kulisszái mögé nézhetünk, így előbb vagy utóbb a kamera eltávolodik, és meglátjuk a film készítésén dolgozó stábot, a technikai felszerelést, vagy éppen a festett hátteret.
A Coen-testvérek remek munkát végeztek, és gyönyörű képet festettek a vászonra, ahol minden egyes zsénernek megvan a maga képviselője, a westernfilmek sztárjának számító Hobie Doyle-tól (Alden Ehrenreich) kezdve a korábban tündöklő, lassan kiöregedő, ám természetesen még mindig vonzó, no meg szerelmi botrányoktól sem mentes DeeAnna Moranig (Scarlett Johansson). Az Ave, Cézár készítői egy csodálatos filmet varázsoltak elénk, és a teljes játékidő alatt csak ámulunk és bámulunk, no meg fogjuk a hasunkat, miközben kibontakozik előttünk Eddie világa, mindennapjai, problémái, valamint az őt őrlő kételyek. És hogy a végén a mennybe megy-e makulátlan szereplőnk, és piedesztálra emelik-e – nos, ennek kiderítéséhez és a sztori kibontakozásának nyomon követéséhez érdemes beülni a mozikba, és megmerítkezni a hollywoodi filmgyártás csodájában.
Megjegyzés: Az általunk a premier előtt megtekintett szinkronos kópia valamiért több sebből is vérzett. Egyrészt pocsék volt a hangminőség (relatíve halk volt, ám mégis torzított – már az előzeteseknél is), de feltételezem, hogy csak egyedi esetről lehetett szó. Ám az már feltűnőbb volt, hogy az énekes betéteknél nem volt magyar felirat, pedig itt is elrejtettek a készítők néhány poént, és mivel elég hosszúak ezek a betétek, aki esetleg nem tud angolul, percekig ülhet a moziban úgy, hogy közben fogalma sincs, miről dalolnak a szereplők. Ez azért különösen kár, mert amúgy mind a magyar szöveg készítője (Speier Dávid), mind a szinkronszínészek és a szinkronstúdió kiváló munkát végeztek…
Értékelés: 8/10
