Super Mario Maker – Játékteszt
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A Nintendo egy régi bölcsességet alkalmazva csendesíti el az örökké fanyalgó játékosokat: nem tetszik? Csinálj jobbat!
Talán nem vagyunk kevesen, akiket a Nintendo őrület az egy darab tévécsatorna kietlen pusztaságában talált meg. Én például máig hallom Dévényi Tibor Batman főellenségeket megszégyenítő hangját az Elektor Kalandor lelkes közvetítése közben éjjelente.
Akkoriban fél karomat adtam volna, hogy végigrohanhassak fekete-fehérben a Super Mario Bros első pályáján a vezetékes telefon gombjaival irányítva a seprűbajszú szerelőt, miközben Tibi bácsi teljes eksztázisban üvölti a „fut” és „ugrik” szavakat felváltva.
Az idén harminc éves világcég, melyet lassan divattá vált a Sonyval és a Microsofttal való konzolcsatában a nézőtérre ültetni, újra megmutatta, hogy nem a vas adja a valódi játékélményt, hanem a nagybetűs Ötlet s annak megvalósítása. A Super Mario Maker ennek a legklasszikusabb esetét prezentálja.
Miután az egyszeri halandó örömkönnyei függönyén keresztül megpillantja a kezdőképernyőt, a játék minden sallang nélkül a dolgok közepébe vág. Pillanatok alatt megtanít a pályaszerkesztés alapjaira, gyengébbek kedvéért pedig egy gyakorlatilag tökéletes és szórakoztató segítség menüt is felajánl.
Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint alkotni, illetve mások alkotásait értő szemmel élvezni, és gyakorlatilag ennyiben áll a titok. Nahát, ez sokszorozta meg egy csapásra a Wii U eladásokat és késztetett milliókat arra, hogy éjt nappallá téve pályákat gyártsanak.
A játék egy alap SMB szettel és egy Wii Mario világgal indul, de természetesen idővel és nem utolsó sorban kitartásunk jutalmaként eszköztárunk jelentősen kibővül.
A különböző „Challenge Mode”-okban randomizált pályákat oldhatunk meg, mely a 10 élettel 8 kihívás mód esetében magát a Nintendo fejlesztők által kreált pályát adja jutalmul, avagy a 100 Marios küldetések esetén, ahol már az internet népe által létrehozott akadályokat kell legyűrnünk, bolondgombából kinyerhető extra szereplők válnak elérhetővé. Kilenc nap aktív játékidő után pedig végre mindent bedobhatunk, amit Super Marioék arzenálja nyújthat, nem beszélve az Amiibo figurák által hozzáadott tartalomról.
Amint saját pályánkat elég ellenállhatatlannak találjuk arra, hogy a nagyvilággal is megosszuk, lementés, illetve egyszeri végigjátszás után mehet is a netre. Innentől kezdve értesítést kapunk, ha valaki játszott a teremtménnyel, esetleg kommentet, rajzot is hagyott nekünk. Ugyanitt követhetjük, hogy a próbálkozók közül hánynak sikerült teljesíteni is a szintet, levonva a megfelelő következtetéseket. Nem okos dolog unalmas vagy megoldhatatlan pályákkal operálni, hiszen a népszerűtlen szinteket a rendszer egy idő után automatikusan törli. A kiemelkedő ötleteket a szokásos csillaggal honorálhatjuk, ezzel is növelve a készítő esélyét a halhatatlanságra a naponta változó ranglistán.
Természetesen lehetőségünk van bármely kreálmány különálló tesztelésére is, akár random pikkelés, akár kód alapján való keresés segítségével. Ajánlott tehát frappáns nevet adni a gyermeknek.
Már most megfigyelhetőek bizonyos trendek a pályakészítőknél, úgy mint az „önjáró”, „zenélő” vagy a „valamilyen másik játékot feldolgozósdi” pálya. Engem ezektől a hideg ráz, de el kell fogadni, hogy nem vagyunk egyformák. A legnagyobb erő a Super Mario Makerben talán pont az, hogy saját mikrotársadalmat hoz létre, annak minden velejárójával. Egészen biztos, hogy ez a játék jó eséllyel hosszú időkre lefoglal minket és magától termeli a pénzt és a dicsőséget a Gombakirályság japán urainak.
Értékelés: 9/10
