Titanfall – Bétateszt

Egy új hadviselés közeledik, amikor már hatalmas robotok állnak szolgálatunkra, és a mozgásterünk kiszélesedik. Egyes Titánok elbuknak, míg mások felemelkednek…

Titanfall: Szerintem ezt a címet sok embernek nem kell bemutatni, mert az internet telis-tele van vele, főként videós anyagokkal, viszont most már lehetőségünk nyílt kipróbálni mozgás közben is. A fejlesztőket túlzottan nem kell bemutatni, a legtöbbek számára ismerősek lehetnek, mert a Call of Dutyt fejlesztő Infinity Wardból váltak ki, és megalapítottak egy új brigádot az EA égisze alatt, Respawn Entertainment néven.

A játékkal kapcsolatban sok-sok hangzatos ígéretet kaptunk, amiket fenntartásokkal kezeltünk, míg ki nem próbáltuk. Első ránézésre egy mezei sci-fi lövöldének tűnik a játék, és ha az alapokat nézzük, akkor megláthatjuk, mik azok az elemek, amik majdnem gyökeresen forgatják ki a stílust, és teszik mindezt kiválóan.

Kezdjük is az elején, a játékmenettel. Nagyon pörgős, egy pillanatra sincs megállás, mert aki megáll ötletelni, gyorsan el fog hullni a csatatéren, így akik eddig szerettek campelni a játékokban, gyorsan leszoknak majd erről. A mozgékonyságra rásegít a hátunkon lévő jetpack, ami nem abban fog segíteni, hogy repüljünk, hanem hogy az ugrásaink hosszát és magasságát tudjuk megnövelni.  Így a játékosok nincsenek korlátok közé szorítva, szinte bárhova eljuthatnak a pályákon, és ezzel új taktikák egész sora nyílik meg előttünk. Ezzel párhuzamosan a kezelhetőség is nagyon könnyű lett, így akik kevésbé jártasak az FPS-címekben, gyorsan rá tudnak hangolódni, és minden kézre esik, ami szükséges.

A játék lényegi részét a Titánok jelentik, egy újabb elem, amivel sokat nem találkozhattunk még. Ezek hatalmas Mecha gépezetek, amik segítségünkre lesznek és a játék gerincét adják. Megjelenéskor három fajta lesz elérhető. Első példányunk az Atlasz, ami egy kiegyensúlyozott, könnyen manőverezhető, jól felfegyverzett robot. A második alany az Ogre, ami nehéz páncélzattal bír, ezáltal brutális erőt képvisel, viszont lomha is szegényke. A végső Titán a Stryder, ez a legfürgébb, de egyben a legsebezhetőbb gép, így majd óvatosan kell vele harcba bocsátkozni.

A harcokban mi egy pilótát irányítunk, aki képes ezeket a Titánokat lehívni bizonyos idő után. Ez a visszaszámlálás csökkenthető ölésekkel, de várhatunk is egy ilyen monstrumra, és kezdhetjük magát a harcot onnan. A pályákon hat pilóta tartózkodhat, ami elsőre kevésnek tűnhet, de a 6v6 mellett lesznek más katonák is, akiket a gép irányít. Ettől a játék elég erős MOBA-színezetet kap. Furcsának tűnhet, viszont a hasznuk ott jelentkezik, hogy az öléseink számát a segítségükkel gyarapíthatjuk, és ezzel együtt a robotunkat is gyorsabban lehívhatjuk. Ha sikeresen lehívtuk, innentől választhatunk, hogy azonnal bepattanunk, és majd jól azt hisszük, hogy legyőzhetetlenek vagyunk benne. De hamar jön a rádöbbenés, hogy gyorsan kiszedhetnek minket a gépből, ha óvatlanok vagyunk. De lehetőségünk nyílik a védekezésre is: ilyen egy mágneses pajzs, ami megfogja a lövedékeket, majd visszaküldi őket a feladónak. A gyalogos katonák is nagy veszélyt jelentenek ránk, ha épp bent ülünk, mert ránk ugorhatnak, és így szabotálhatják a mechánkat. Ilyenkor vagy kiszállunk, és megpróbáljuk elintézni a delikvenst, vagy bizony búcsút mondunk a gépünknek, és katapultálunk.

Ha nem szállunk be, a másik lehetőség, hogy autopilótán hagyjuk, és ilyenkor parancsot adhatunk neki. Például, hogy vigyázzon egy adott területre, így a felé közeledő ellenségeket likvidálja, vagy a másik parancs, hogy kövessen minket, és így vigyázzon ránk.

A fejlesztők a pályákat okosan építették fel, így akár gyalogosan közlekedünk, akár egy gépben ülünk, mindig lesz lehetőségünk a taktikázásra és az ellenfél hátbatámadására. A bétában csak két térkép található, de ezekkel is jól megtapasztalható a játék minden aspektusa.

A grafikán látszik, hogy kicsit kopottas, viszont nem kell szégyenkeznie, mert az effektek nagyon jók lettek, és a pörgés közben úgysem erre fogunk odafigyelni az esetek nagy százalékban. Hangok terén is jó munkát végeztek a srácok, a lövések hangja olyan, amilyennek lennie kell, a robotok úgy nyikorognak, ahogy kell, a lépteikbe pedig beleremeg a föld. 

Csak egy bétáról van szó, de már látszik, hogy nem csak a levegőbe beszéltek a készítők. Az összes ígéret megtapasztalható és jól is működik. A kényes pontot pedig mindig a balansz jelenti az ilyen játékoknál. Esetünkben nagyon szépen meg van tervezve az egyensúly, így nincs legyőzhetetlen fegyver, és a Titánban sem leszel mindenható. Ráadásul egy kis gondolkozással új utakat fedezhetünk fel, és nem kell ragaszkodnunk a megszokott sablonokhoz. Egy nagyszerű játék van készülőben, és semmi kétségünk nincs afelől, hogy a Call of Duty és Battlefield uralta közegben a Titanfallnak is van keresnivalója.  A megjelenés március 13-án várható.