Company of Heroes 2 – Játékteszt

Leteszteltük az idei év legjobban várt második világháborús stratégiáját, ami műfajának legkiemelkedőbb tagja lett!

A Company of Heroes 2-ről a múltban két előzetest is írtunk már nektek, így korábban beszámoltunk külön-külön az alkotás egy– és többjátékos módjáról. Akkor azonban még csak az idei év legjobban várt második világháborús stratégiájának béta változatát vehettük górcső alá, a hazai forgalmazónak köszönhetően viszont még a megjelenés előtt belekóstolhattunk a végleges változatba is. Akárcsak a korábban tesztelt béták, úgy várakozásainknak megfelelően a készre csiszolt változat is szó szerint levett minket a lábunkról, hiszen amennyiben akadt is korábban problémánk a játékkal kapcsolatban, azt a Relic Entertainment a kiadásra jelölt verzióból szinte kivétel nélkül kigyomlálta, így a stílus és a tematika ötvözetének kategóriájában a Company of Heroes 2 egyértelműen ott van a dobogó legfelső fokán. Ne haladjunk azonban ennyire előre!

Lássuk első ízben az egyjátékos kampányt, amiről már a béták során megállapítottuk, hogy olyannyira filmszerűre sikeredett, mintha egy stratégiába ültetett Call of Duty-epizódot látnánk viszont a képernyőinkön. Nem csak a kampány egyes mozzanatainak megrendezése, hanem katonáink, illetve egységeink mozgása is olyannyira fennköltre, helyenként már-már emelkedettre sikeredett, hogy ilyent stratégiában még nem igazán láthattunk. Minderre ráerősítenek a rendkívül látványos megvalósítást kapott átvezető animációk, amelyek akár egy történelemóra alapanyagai is lehetnének, hiszen bár néhol alaposan kiszínezték őket a készítők, de többnyire azért pontosan végigkövethetjük segítségükkel a náci Németország, valamint az egykori Szovjetunió haderőinek történetét, többnyire természetesen a legnagyobb és legismertebb ütközetekre koncentrálva. A történet – avagy a történelem – egyébiránt a Barbarossa hadművelettel indul, és mi sem természetesebb, minthogy Berlin ostromával végződik, egyszóval 1941 júniusától egészen 1945 májusáig követhetjük nyomon az eseményeket.

A Company of Heroes 2 a játékmenetet tekintve nagy általánosságban sok apró újdonsággal szolgál majd az első rész kedvelőinek, ellenben az alapokat tekintve megmarad az általa kitaposott ösvényen. A második világháborús stratégiák kliséi természetesen mind visszaköszönnek majd a képernyőről, és bár nem kaptunk olyan alaposan kidolgozott élményt, mint a Men of War-sorozat esetében – akadnak azért részletek, amelyekre ez az állítás nem igaz –, ugyanakkor a Relic alkotása egészen más értelemben lett kiemelkedő. A játék ugyanis úgy és olyan formában festi le előttünk a világháborús ütközeteket, olyan izgalmakkal és körítéssel mutatja be a legtöbb eseményt, hogy még az is érdeklődést mutat a kampány iránt, aki alapesetben nem kedveli a történelmet. Visszatérvén a konkrét mechanizmusra, a játékban az alapvető feladatok – többnyire védekezés és támadás – elvégzése mellett a pályák felfedezése lesz a legfőbb feladatunk, válasszunk ugyanis bármilyen taktikát magunknak, az utánpótlás kérdése a valóságnak megfelelően a játékban is komoly problémát jelent majd. Ennek köszönhetően érdemes bekukkantanunk minden bokorba és minden sufniba ahhoz, hogy újabb fegyverek és egyebek üssék a markunkat, de érdemes lesz lecsapni a szabadon hagyott területekre is, amelyek kisebb ellenőrzőpontok formájában lesznek jelen, ezeket elfoglalva ugyanis újabb pontok ütik a markunkat, amelyeknek köszönhetően további katonákat hívhatunk a harctérre. A kampány egyébiránt fokozatosan építkezik fel, így míg a kezdetben csak különféle gyalogosokkal tudjuk végrehajtani a hadműveleteket, addig később megjelennek a különféle harcjárművek, amelyek természetesen a csatamezők leghasznosabb szörnyetegeivel, a nehézpáncélosokkal teljesednek ki.

A hagyományosnak tekinthető játékelemek – példának okáért a letisztult és gördülékeny fedezékrendszer vagy katonáink sajátos képességei – mellett akad azért néhány egyedi momentum is ezen a téren a Company of Heroes 2-ben. Ilyen többek között, hogy a nagy harcok során bármikor segítséget kérhetünk a frontvonal mögött maradt bajtársaktól, így légicsapást vagy éppen zárótüzet, de természetesen ezekkel is csak ritkán élhetünk, így érdemes a lehető legjobban megfontolni, hogy mikor pazaroljuk el őket, úgyszólván tökéletesen be kell építenünk harci taktikánkba. A másik ilyen óriási újítás, aminek a játékmenetre is komoly hatása lesz, az nem más, mint az időjárás! Annak idején a második világháborúban a keleti fronton a híres orosz tél még a harcokban elesettekhez mérten is rengeteg áldozatot szedett, így a témát feldolgozó korábbi játékoktól is elvárható lett volna, hogy központi elemként kezeljék. A technológia azonban mostanra jutott el odáig, hogy ezt egy videojáték képes legyen megfelelő realisztikussággal visszaadni, és bár túl sok összehasonlítási alapunk nincsen, de a Relic Entertainment a dinamikusan változó időjárással, valamint az időjárásnak az egységeinkre gyakorolt hatásával egy igazán komoly újdonságot alkotott. Szó szerint elképesztő, ahogy a hópelyhek fehérre festik a tájat, ahogy katonáink egyre lassabban és nehezebben mozognak a fehér lepelben, káprázatos, mikor tankjaink zöldes-barnás álcája lassacskán befehéredik, embereink pedig fagyhalált halnak az óriási viharokban. Az időjárás, de különös tekintettel a tél ráadásul rengeteg pályán teljesen váratlanul, akár egy perc alatt áthúzhatja számításainkat, így akár felépített taktikánkat is újra kell gondolnunk egy-egy kiadós havazás okán, hiszen egységeink lassabban tudnak csak mozogni, embereinket a fagyhaláltól is meg kell óvnunk, sőt, bármikor ráfuthatunk egy gyengén befagyott tóra vagy folyóra, amely az ellenség közbenjárásával könnyedén beszakadhat alattunk, ezáltal akár legértékesebb egységeinknek is búcsút inthetünk.

Mindez egyébiránt a többjátékos módban is megjelenik majd, méghozzá a kampányban megismert játékmenetet továbbgondolva. A multiplayer ugyanis nem más, mint a különféle ellenőrzőpontokért való folyamatos küzdelem a hatalmas csatatereken, méghozzá egy kis építkezéssel és szintfejlődéssel megtámogatva, ahol a legtöbbször az győz, akinek a legtöbb területe, ezáltal pontja van, hiszen az utánpótlást itt is kiosztott pontok ellenében hívhatjuk magunknak. (Ha bővebben szeretnél olvasni a többjátékos módról, akkor béta tesztünkből többet is megtudhatsz róla.) Ahhoz egyébiránt, hogy mindez makulátlan megvalósítással kerüljön tálalásra, a Relic Entertainment egy generációváltáson ejtette át az Essence grafikus motort, ami DirectX 11 támogatással és majdhogynem tökéletesen optimalizálva került felhasználásra, így szó szerint csodálatos küllem párosul a nagyszerű játékélmény mellé. Nem csak a pályák kialakítása, hanem a különféle objektumok is elképesztően részletesek lettek, sőt, még az ezerszer látott modellek, az unalomig ismert páncélosok és egyebek is kaptak egy megmagyarázhatatlan pluszt a mérhetetlen odafigyelésnek köszönhetően.

Nyilván a Company of Heroes 2 nem lett egy teljesen hibátlan játék, így helyenként akadnak hiányosságok a mesterséges intelligenciával, de egységeink útvonalkeresése is hagy maga után néha kívánnivalót, ám a legrosszabb talán mégis az, hogy ismét olyan második világháborús történésekre koncentráltak a fejlesztők – az esetek döntő többségében legalábbis –, amelyeket már korábban is átélhettünk legalább egyszer. Ezek azonban csak apróságok a nagy egész tekintetében, hiszen a Relic Entertainment szó szerint óriásit alkotott legújabb művével, ami hosszú hónapokra elegendő élményt kínál a második világháborús stratégiák szerelmeseinek. Ha te is kedveled a kérdéses műfajt és a tematikát, a Company of Heroes 2 biztosan nem fog csalódást okozni!

Értékelés: 9/10