Giana Sisters: Twisted Dreams – Játékteszt

Egy 1987-ben készült platformjáték a múlt évben Kickstarter-projektként született újjá, aminek következtében március vége óta immáron Xboxra is elérhetők Giana újabb kalandjai.

Kevés annyira meghökkentő hátterű projekt létezik, mint a Giana Sisters: Twisted Dreams. Az alapkoncepció ugyanis egy 1987-es Mario-klónra épít, gyerekkorom egyik C64-es kedvencére, amely többek között azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szinte egy az egyben lemásolta a Super Mario Bros első pályáját, ami miatt aztán a Nintendo be is perelte a készítőket, és a játékot levették a boltok polcairól. A C64-es verzió egyik nagy és koppintásmentes érdeme a hihetetlenül dögös zenéje volt, amit szinte minden korabeli játékteszt külön megemlített.

Elérkezett a 2012-es év, amikor a Black Forest Games Kickstarter-projektje révbe ért, és már az év végén kézbe vehették a PC-s Twisted Dreams-t a játékosok, az Xbox-tulajdonosok pedig 2013 márciusa óta szerezhetik be az alkotást. És hogy milyen is lett a vérfrissítésen átesett testvérpáros újabb epizódja? Az eddig megjelent tesztekhez csatlakozva mi is kijelenthetjük, hogy nem csupán méltó a név felfrissítésére, de kategóriáján belül mind játékmenetét, grafikáját és zenéjét tekintve is kiemelkedik a felhozatalból!

A történetet nem bonyolították túl a készítők, hiszen a nyitó képsorokban csupán annyit látunk, hogy a testvérpárost elragadja egy másik dimenzió, hamarosan pedig átvehetjük az irányítást Giana felett. Nem telik bele pár percbe, máris megtapasztaljuk azt is, hogy Giana kétféle személyiséggel rendelkezik, egy "aranyos" világgal, ahol minden csupa zöld, az ellenfelek nagy és bolyhos kék madarak, valamint egy "démoni" világgal, ahol sokkal ellenszenvesebb, pokoli lényekkel találkozhatunk.

E kettő világ között egyetlen gombbal, azonnal tudunk váltani, ami azt jelenti, hogy egy szempillantás alatt vált az éppen játszott pálya az egyikről a másikra, és ez az első pont, ami szinte Braid-szintű magasságokba emeli a készítők leleményességét. Többek között azért is, mert mindez kiegészül azzal, hogy a két világ között már csak azért is váltanunk kell, hiszen lesznek platformok, amik csak az egyikben érhetők el, így a továbbjutás csak az egyik módban lehetséges, vagy éppen a két mód váltogatásával. Mivel a játék egyik fő célja a pályán elszórt gyémántok összegyűjtése, talán nem meglepő, hogy ezek is több fajtába sorolhatók: van, amelyiket bármelyik Giana fel tudja szedni, és lesz, amelyik csak az egyik vagy a másik "személyisége" által érhető el.

Hogy tovább részletezzük a koncepciót, el kell mondani azt is, hogy a két Giana különböző mozgáskészlettel és képességekkel is rendelkezik, és talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, számos helyzetben lesz, hogy a kettő között akár egy ugrás közben kell majd jó időzítéssel váltanunk. Igen, a játék igencsak megdolgoztatja majd az ujjunkat, még normál nehézség és a történeti mód mellett is, és ez jó, mivel végre igazi kihívásokkal szembesülhetünk. Természetesen, mint minden platformer esetében, most is választhatjuk azt, hogy végigrohanunk az egyes pályákon, ám ez nem lesz túlságosan célravezető, ugyanis a gyémántok beszerzése és a pálya minél részletesebb teljesítése szükséges ahhoz, hogy továbbléphessünk a boss fightokra. A történeti módban ráadásul az idő nem tényező – ami persze nem jelenti azt, hogy bizonyos környezeti elemek okán nem leszünk egyes helyeken megsürgetve!

A váltás nem csak a gyönyörűen megrajzolt pályaelemeket és ellenfeleket érinti, hanem a zenét is. A készítők ugyanis figyelembe vették az eredeti játék egyik kiemelkedő tulajdonságát, és igyekeztek hasonlóképpen odafigyelni erre az elemre, aminek meg is lett az eredménye. Míg az aranyos Giana dallamai tökéletesen illeszkednek az idealista világképhez, a váltást követően metálos dallamok csendülnek fel.

A játék tehát normál nehézségi fokozaton is kellő mennyiségű kihívást tartogat a számunkra, de természetesen a mazochisták további két fokozatot is elérhetnek, amelyek során kevesebb (vagy éppen semennyi) mentési ponttal és több halálos elemmel találkozhatnak az egyes pályákon, ráadásul kevesebb elhalálozást engedélyez a számukra a program. Alapjáraton összesen 5-6 órányi szórakozásra számíthatunk, amit a különböző további játékmódok és a játék során elérhetővé tett megvariált pályák sokszoroznak meg.

Bár eddig csak a pozitívumokat hangsúlyoztuk ki, azért egy-két apróbb hiányosságot is felfedeztünk a teszt során. A legfőbb az, hogy nagyon sokáig tölt a játék az egyes szintek előtt. Ez önmagában még megbocsátható lenne, ám menet közben nincs lehetőségünk egy-egy szint újrakezdésére, és ilyenkor, ha valamit elrontottunk, vagy végigcsináljuk az adott szintet, és akkor tudjuk újrakezdeni az egészet, vagy kilépünk a játékból, és újraindítjuk azt. Így viszont már értékes percek mennek el feleslegesen az életünkből, ami elkerülhető lett volna egy erre szolgáló lehetőség beépítésével. Természetesen akadnak lehetetlennek látszó kihívások is (amikor például a levegőben kell egymás után, jó időzítéssel ellenfélről ellenfélre ugrálnunk, hogy eljussunk a pálya egy rejtettebb szegletébe), ám ez egyáltalán nem negatívum, hiszen a kapott jutalom minden esetben arányban áll a nehézséggel. Ami viszont dühítő, hogy a falak közötti "pattogás" (egyiktől a másikig ugrás) irányítása nem tökéletes, így akár önhibánkon kívül is elhalálozhatunk csak azért, mert nem pontosan a megfelelő irányba nyomtuk a kontroller gombját.

Mindent összevetve: a stílus rajongóinak csak ajánlani tudjuk a játékot, hiszen elbűvölően szép grafikájával, megkapó zenéjével és kellően nehéz játékmenetével garantáltan lenyűgöz majd mindenkit, függetlenül attól, hogy a hőskorban készült elődöt ismerte-e vagy sem. A játék 1200 MS pontért kapható az Xbox Live kínálatában, illetve 15 euróért vehető meg a PC-s verzió a Steamen. A PS3-verzió áprilisban érkezik, míg ezt követően a Wii U-verziót tervezték be a készítők.

Értékelés: 8/10