Warframe – Bétateszt
12 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A játék története szerint mi egy Tennót alakítunk, akinek speciális páncélja (Warframe-je) különleges képességekkel bír. Egy háborút követően elfeledkeztek rólunk, ám újbóli ébredésünkre éppen egy újabb háború kellős közepén kerül sor…
Ilyen hát egy Tenno sorsa a Digital Extremes legújabb F2P-játékában, amiben egy még nagyobb háborút kell majd megvívnunk a Grineerek ellen. De nem csak ők lesznek az egyetlen ellenfeleink, hiszen egy fertőzés is végigsöpörni készül az egész Naprendszeren, és ezt is meg kell majd akadályoznunk.
A kicsit Jack Baueres előtörténetet követően egy klasszikus F2P TPS-sel ismerkedhetünk meg, amely tartogat néhány olyan újdonságot, amik miatt kiemelkedik a tömegből. Csak PvE található a játékban, azaz négy játékosnak kell végigküzdenie a pályákat, ahol gép által irányított ellenfelek nehezítik majd meg a küldetésüket. A pályákat online, co-op vagy solo módban teljesíthetjük. Itt jön ki a játék egyik igazi negatívuma, mégpedig az, hogy ugyan elérhető jó pár küldetéstípus, de mindegyik mégis ugyanolyannak tűnik: mindegyikben végigharcolod a pályákat, majd a végén boldogan távoztok.
A másik negatívumot maguk a pályák jelentik, hiszen néhányuk ugyanúgy néz ki, sőt, az adott űrállomáson belül is az lesz az érzésünk, hogy itt már mintha jártunk volna korábban. Bizonyos szinten azért nyomokban felfedezhetjük a változatosságot, hiszen néhol űrállomáson küzdünk, majd az egyik bolygóra kell lemennünk rendet rakni. A fejlesztők a navigáláshoz egy hatalmas térképet biztosítanak, egészen pontosan a Naprendszerünket, ami bolygókra van bontva, és azokon belül is sok apró pálya közül választhatunk. Ahogy haladunk előre a térképen, úgy lesznek egyre keményebbek az ellenfelek és egyre fontosabb a csapatmunka.
Ehhez nyújt segítséget és teszi rettentő élvezetesé a játékot a Tenno páncél, amelyből a játék elején három közül választhatunk. Ahogy az várható, mindegyiknek megvannak a maga képességei, így könnyen kiválaszthatjuk a számunkra tetszőt. Érdemes azért a döntést jól megfontolni, mert a későbbiekben csak Platinumért cserélhetünk páncélt, ilyen fizetőeszközhöz viszont már csak valódi pénzért juthatunk. Fegyvervásárlásnál lehetőségünk van választani a játékban megszerzett pénz vagy a Platinum felhasználása között. Mivel ez egy PvE-játék, így nem érhet minket igazi hátrány, ha nem tudjuk megvenni a legjobb fegyvereket, de a fejlesztőket sem kell félteni, hiszen erre kitalálták, hogy minden felszerelésünk külön-külön képes szintet lépni, amikor pedig szintet lépnek, pontokat kapnak. És itt jön a csavar: ezeket nem tudjuk kiosztani, hanem a pályákon szerezhetünk kártyákat hozzájuk. Mindegyik kártyának van egy pontértéke, és ezeket rakhatjuk a felszerelésünkre: pl. a gépfegyverünk esetében nagyobb tárkapacitás érhető el, vagy a páncélunk erősebb lesz.
Ha a páncélok ismerősek lennének a Dark Sector nevű játékból, az nem véletlen, mert eredetileg azokat is ilyenre tervezték, csak végül nem így valósultak meg. A Digital Extremesnek köszönhetően viszont most ingyen és bérmentve kipróbálhatjuk, milyen lett volna eredetileg a DS. Az említett játék és a sci-fi műfaj rajongóinak tehát nyugodtan tudjuk ajánlani a Warframe kipróbálását, hiszen mindenféle költségek nélkül merülhetünk el a titokzatos űr által nyújtott kalandokban.
Érdemes megjegyezni, hogy a Warframe egy érdekes technikát használ a játékosok által bebarangolt szintek létrehozása során. Az egy dolog, hogy a mesterséges intelligencia nehézségi szintjét a játékosokhoz igazítja, de azt talán kevesebben tudják, hogy magukat a pályákat is mesterséges intelligencia állítja össze, előre elkészített szakaszokból.
Az egyes szintek összeállításakor a játék előre elkészített blokkokat vesz alapul, majd ezeket egymáshoz fűzi. Létrehoz egy navigációs hálót, majd ezt követően egy harci hálót. Utóbbi az érdekesebb összetevő (más néven taktikai területtérképként is hivatkoznak rá a készítők), ugyanis ez jelöli azokat a helyeket, ahol ellenállásba ütközhetnek a játékosok. A rendszer nyomon követi a játékosok haladási irányát, így meg is könnyíti a dolgukat azzal, hogy ha jó irányba haladnak, egyre több és több ellenfélbe fognak botlani. Azok a területek, amelyeken a játékosok már végighaladtak, idővel deaktiválódnak, így értékes számítási teljesítményt lehet megspórolni.
Az, hogy hány ellenféllel szembesülünk, attól függően változik, hogy mennyi ellenfelet sikerült a másvilágra küldenünk, illetve hogy mennyi sérülést szenvedett el kis csapatunk. Ha túlságosan lecsökkenne az életerőnk, kapunk egy kis szusszanásnyi időt a regenerálódásra. Így nem csupán MI ellen harcolunk, de egy MI állítja össze a harcterepet is.
