Sleeping Dogs – Játékteszt
Amennyiben mindig is kíváncsi voltál arra, hogy mi sülne ki abból, ha vegyítenénk a Yakuza-sorozat koncepcióját a Saints Row játékokból ismert óriási szabadsággal, a Sleeping Dogs betöltésével válaszokra lelhetsz!
Igencsak rögös utat kellett bejárnia az elmúlt évek során a Sleeping Dogs névre hallgató videojátéknak, amelyről a rajongók nagy része akár azt is hiheti, hogy egy vadonatúj franchise kezdő darabja, holott ez ebben a formában egyáltalán nem igaz. A játékot ugyanis a 2009-es bejelentésekor úgy ismertük meg, mint a 2003 óta futó True Crime-sorozat legújabb, szám szerinti harmadik tagját, amely a United Front Games fejlesztésében és az Activision védő szárnyai alatt készül. Pontosabban csak készült, hiszen a kiadó 2011 elején váratlanul úgy határozott, hogy néhány további címével egyetemben törli portfóliójából az akkorra már True Crime: Hong Kong néven emlegetett alkotást, amiről fél évig szinte semmit sem hallhattunk. Még 2011 augusztusában azonban megjelent a színen a Square Enix, akik az Activisionnel ellentétben óriási fantáziát láttak a projektben, és elhatározták, hogy segítő jobbot nyújtanak a fejlesztőknek abban, hogy befejezhessék a munkálatokat. Az eredeti kiadó meglepő módon nem is ellenkezett emiatt, viszont a True Crime név használatáról nem mondtak le, ennek köszönhető tehát, hogy Sleeping Dogs címmel kellett megjelennie a projektnek, amely tulajdonképpen minden téren az említett sorozat harmadik tagjának tekinthető.
:galeria:
A játékról már a megjelenés előtt az a hír járta, hogy csak egy újabb GTA-klón lesz, amely egyenesen egy kínai városba, illetőleg az ott működő alvilágba fog elrepíteni minket. Habár a Sleeping Dogs stílusa valóban kísértetiesen hasonlít a Rockstar sorozatára, ez azonban minden kétséget kizáróan az összes sandbox akciójátékról elmondható. A United Front Games csapata viszont nem csak a szokásos klisékből építette fel alkotását, hanem igyekezett reformértékű momentumokat is belecsempészni a végeredménybe, ami így korántsem tekinthető egyszerű másolatnak. Ez részben megmutatkozik már abban is, hogy a Sleeping Dogs főszereplője egy Wei Shen nevű félig kínai, félig amerikai rendőr lesz, aki úgy próbálja meg felderíteni a Sun On Yee nevű földalatti maffiahálózatot, hogy maga is taggá válik, így hintapolitikát folytatva hol a jó, hol a rossz oldalon tűnik fel. Wei természetesen folyamatosan a jó ügyért harcol és bár ez gyakran sodorja rendkívül veszélyes helyzetekbe, a felmutatott eredmények miatt jó megoldásnak tűnik az alvilági beépülés. Hogy ebből hősünknek később milyen bonyodalmai származnak, illetve miféle kalandokba keveredik álruhás kopóként, arra a viszonylag rövid – alig 12-14 óra alatt kijátszható – kampány során deríthetünk fényt.
Mivel egy sandbox akciójátékról beszélünk, ezért mi sem természetesebb annál, minthogy a nagy – de nem kiemelkedő méretekkel bíró –, virtuális Hong Kong keretein belül óriási szabadság vár majd ránk. Ennek köszönhetően a fő történeti szál mellett lehetőségünk lesz izgalmas mellékküldetéseket is végrehajtani, de ami ennél sokkal jobb, hogy a Sleeping Dogs városkájában valódi élmény lesz a felfedezés öröme. Már az óriási, hogy végre nem egy újabb nyugati nagyvárosban, hanem egy rendkívül változatos, de egyben zsúfolt és kimagaslóan berendezett keleti metropoliszban barangolhatunk, amire korábban még szinte egyetlen ilyen műben sem volt példa, egyedüli kivételként talán a Yakuza-sorozatot lehetne megemlíteni, amivel a hangulat és a koncepció terén is komoly párhuzamokat fedezhetünk fel. Habár a Sleeping Dogs Kínában, a Yakuza játékok pedig Japánban játszódnak, a jellegzetes keleties vonások így is megtalálhatók benne, a játékmenetet tekintve azonban teljes egészében a nyugati trendek érvényesüléséről beszélhetünk. Ha viszont egyszer valaki betölti a United Front Games legújabb alkotását, az minden bizonnyal csak nagyon nehezen fog szabadulni tőle, a Sleeping Dogs ugyanis szó szerint elképesztő hangulattal és egyben rengeteg interakciós lehetőséggel rendelkezik, utoljára talán a Saints Row: The Third esetében élhettük át ezt a nagyfokú szabadságélményt. A játékban ugyanis oda megyünk, és azt teszünk, amit csak szeretnénk. Tanulhatunk például harcművészeteket, elmehetünk ruhát vásárolni, enni vagy éppen karaoke bárokba, ahol a ritmusjátékokban megismert formát követve lehetünk az alvilág megasztárjai, de ha nem vagyunk megrögzött állatvédők, még kakasviadalokra is ellátogathatunk, természetesen olyan átlagos lehetőségek mellett, mint például Hong Kong körbemotorozása, amit csak a változatos rádiócsatornák és az élő, illetve lélegző világ tehet még csodálatosabbá. Természetesen láttunk már a múltban számtalanszor olyan virtuális világokat, amelyek a valóságon alapultak és meglepően életszerűek voltak, de a Sleeping Dogs a kínai város, valamint a hetvenes-nyolcvanas évek verekedős filmjeit idéző hangulat miatt egyértelműen ott van a legjobbak között.
Érdemes ugyanakkor kiemelni, hogy nem csak az élő és lélegző világ, a rengeteg mellékes feladat, valamint szórakoztató lehetőség miatt fog emlékezetessé válni a játék, hanem azért is, mert az imént említett legendás verekedős akciófilmek hangulata valóban gyakran visszaköszön benne, méghozzá reformértékű újításokkal párosulva. Ez többnyire azoknál a részeknél mutatkozik meg, amikor – küldetéstől függően vagy függetlenül – verekedésbe, netán autós vagy motoros üldözésbe keveredünk karakterünk oldalán. Ezekben az esetben ugyanis korábban csak ritkán, de sandbox játékokban még szinte egyáltalán nem látott momentumok kerülnek elő. Így például a rendkívül gyakori verekedős jelenetek olyanok, mintha a Yakuza-sorozatból, vagy egy ismertebb címet említve, a Batman játékokból kerültek volna kiollózásra. Ennek megfelelően rendkívül változatos mozdulatokkal és fogásokkal taníthatjuk móresre ellenfeleinket a közelharcot tekintve, sőt mi több, interakcióba léphetünk a környezettel is, így a szilvaszínűvé vert banditákat beledobhatjuk egy kukába, netán rácsukhatjuk a fejükre egy közeli autó ajtaját, de akár egy ház falát is megkóstoltathatjuk velük. Talán nem kell példákkal tovább fokoznom a fentieket ahhoz, hogy kijelenthessük, a Sleeping Dogs egy igencsak brutális és naturalisztikus videojátéknak tekinthető ezen a téren, ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy a kínai alvilág sem egy Disneyland. Persze lehetőségünk lesz fegyvert is ragadni a játékban, ami ilyenkor egy kissé átlagos lövöldévé változik, de ennél sokkal frusztrálóbb, hogy a fegyveres harcrendszerbe szinte kötelezően beépítették az időlassítást, ami hosszabb távon elég frusztrálóvá teszi a szisztémát. Az akciófilmes hangulatra építenek egyébiránt az autós vagy motoros üldözések is, amelyek rendre a Burnout-sorozatot juttatták eszembe egy kicsit, ami esetünkben egyértelmű pozitívum, hiszen az árkád versenyjátékok világában verhetetlennek tekinthető a sorozat. Ha pedig az ott megismert száguldás teljes egészében visszaköszön egy sandbox akciójátékban, az pedig keveredik az üldözések közbeni akrobatikus mutatványokkal – menet közben átugrani egyik autóból a másikba és a többi –, valamint egy kis lövöldözéssel, akkor alighanem tökéleteshez közeli élményről beszélhetünk.
A Sleeping Dogs mindemellett képes egyediséget felmutatni még a szintfejlődés tekintetében is, hiszen tulajdonképpen háromféle tapasztalati pontot gyűjthetünk karakterünk számára, amelyek mind-mind más és más extrákkal fognak szolgálni. Így beszélhetünk például az úgynevezett Face XP-ről, amelyből minél többet összegyűjtve egyre jobb autók, egyre szebb ruhák és egyebek válnak elérhetővé. A másik két fejlődési ág hősünk kettős életét hivatott prezentálni, hiszen amennyiben szívességet teszünk az alvilági kapcsolatainknak, úgy a Triad XP pontjaink növekednek, ha viszont a kínai rendőrségnek hajtunk végre feladatokat, akkor a Cop XP pontjaink fognak megemelkedni. Utóbbiak esetében újabb harcművészeti fogások, mozdulatok, fegyverek és egyéb, elsősorban a harcokhoz szükséges fejlesztések válnak elérhetővé. A játék elég nagy hiányossága, hogy a viszonylag rövid történeti szál mellett nem tartalmaz többjátékos módot, csak online interakciós lehetőségeket, amelyek sovány vigasznak tekinthetők egy kooperatív élményhez képest, amit igazán elbírt volna a játék. A Sleeping Dogs nagy erénye még egyébiránt, hogy az általa kezelt virtuális területek méreteihez képest igencsak korrekt lett a küllem, amely mindemellett még optimalizált is, helyenként pedig a Saints Row-sorozat legutóbbi epizódjára emlékeztet. A szépségnél azonban sokkal fontosabb, hogy a játék világa rendkívül jól berendezett és igencsak részletes, összességében nagyon kellemes, mi több, hiteles összhatást kelt.
A Sleeping Dogsról tehát kijelenthető, hogy az idei esztendő egyik legnagyobb meglepetése lett, hiszen senki sem fogadott volna rá, senki sem bízott benne, de a United Front Games mégis bebizonyította, hogy ellenszélben is lehet kiváló videojátékot készíteni. Ugyan az alkotásnak vannak hibái, de egyedi hangulata, kitűnő koncepciója és majdhogynem hibátlan játékmenete miatt mindenkinek ajánlott, aki imádja a GTA-sorozatot vagy csak nagy általánosságban a hatalmas szabadságot nyújtó sandbox műfajt. A Sleeping Dogs esetében igaz a klisé: Jöttünk, láttunk, győztünk!
Értékelés: 9/10