WipeOut 2048 – Játékteszt
A PS Vita egyik igazán ütős nyitócíme a WipeOut 2048, amely nem csupán a kézi konzol képességeit és grafikáját teszi próbára, de a játékosok reflexeit is.
A WipeOut név ismerős lehet számos játékosnak, hiszen nem ma volt, amikor az első része napvilágot látott (1995). Ami talán mindenkinek az eszébe jut a játék "főszerepét" biztosító hajókon kívül, az az arcade versenyzés, a különböző halálos fegyverek használata, a sebességnővelő platformok a pályán, illetve a futurisztikus környezet. A recept most, a Vita megjelenésekor sem változott szemernyit sem, így aki ezen paramétereknek megfelelően vágyna a kötetlen száguldozásra, most is megtalálja a számítását.
A Vita gyakorlatilag egy PS3 grafikáját képes biztosítani egy apró külsőbe zárva. A WipeOut esetében a lenyűgöző grafika fékevesztett száguldozással párosul, így nem is volt kérdéses, melyik játékkal kezdhetjük a konzol képességeinek feltérképezését. A fejlesztők 30 fps-ben szabták meg az alsó határt, így ennek következtében több grafikai elemet és speciális effektust tudtak belezsúfolni a produktumba, mint ha 60 fps-t céloztak volna meg, viszont lassulással sem kell számolnunk a versenyek során. Ennek eredményét bárki megtapasztalhatja, aki kipróbálja a játékot.
Egy arcade versenyjátéknál mindig komoly tervezési kérdés, hogy mennyire legyen nehéz. Ha túl nagy kihívások elé állítják a játékost, akkor pont a célközönség lehet, aki kiábrándul belőle, ha pedig túl könnyű, akkor meg nem nyújt elég hosszú ideig kihívásokat. A WipeOut 2048 egy köztes utat jár be, ugyanis az elején kimondottan könnyen vehetők az akadályok, ám ahogy haladunk előre, egyre fifikásabbak lesznek a pályák, illetve az ellenfelekel szemben is számít majd minden századmásodperc. A későbbi sikereink nagyban függenek majd attól, hogy a megfelelő hajót választottuk-e (ezek sebesség, irányítás, strapabíróság és képességek szerint nagyban különböznek, ami nem csak a hajók leírásában, de a gyakorlatban, a futamok során is jól érzékelhető), illetve sok múlik majd azon, hogy mennyire tudjuk kihasználni a pálya adottságait, azaz a shortcutokat és a gyorsító platformokat.
A fentieket (megfelelő hajó választása, pályákon található gyorsítók felhasználása – gyakorlatilag a pályák betanulása) ugyan a WipeOut 2048 tippjei között is folyamatosan megkapjuk jó tanácsként, ám egy idő után mi magunk is tapasztalni fogjuk a saját kárunkon, hogy bizony, egyre nehezebb lesz a minimális feltételeket (pl. adott idő alatt adott kör teljesítése; adott időt túlélni a pályán anélkül, hogy szétesne a hajónk; adott helyen végezni a versenyben; adott pontot elérni a többiek kilövésével) teljesíteni, ha nem alkalmazkodunk a megváltozott körülményekhez. Az egyes futamok nem csupán eltérő hajót, de más-más játékstílust is igényelnek, hiszen például amikor az a cél, hogy minél több ellenfelünket likvidálva egyre több ponthoz jussunk, teljesen mindegy, hanyadik helyen állunk a versenyben, csupán arra kell figyelnünk, hogy a kapott fegyvereket minél hatékonyabban használjuk fel, és minket pedig minél kevesebbszer lőjenek ki (hiszen az pontveszteséget jelent). Ehhez természetesen nem árt egy jó erős páncélzatú hajót választani, lehetőleg minél jobb irányíthatósággal.
A WipeOut 2048 hangulatos kezdése bevezet minket a franchise történetébe, egyben pedig jelzi azt is, hogy most a sorozat előtörténetének leszünk szemtanúi, ahol egyszerre találkozik a jelen és a közeljövő, és nem annyira csak a futurisztikus ipari környezet uralja majd a pályákat. Ez a környezet pedig tökéletesen mutat a Vitán, és méltó technológiai demója is az új készülék képességeinek. De nem csupán a grafika, az irányítás is kiválóan szerepel, hiszen a hirtelen kanyarokhoz, a rendkívül gyors reagálású hajók irányításához precíz vezérlőkarokra van szükség. A Vita analóg karjai pedig kiválóan vizsgáznak, és szinte minden apró rezdülésünkre azonnal reagál a hajónk.
A két legfontosabbnak számító elem, az irányítás és a grafika, no meg a nehézség tehát rendben van. A három single playeres szezon temérdek futammal szolgál, amelyek közül egy görgethető 3D-s felületen válogathatunk, és ha valamelyiket nem sikerülne teljesítenünk, alkalmanként át is ugorhatunk egyet-egyet, hogy aztán később, akár például egy másik hajót beszerezve, újból nekiveselkedjünk a teljesítésének. Ha tehát sikerül túltenni magunkat a nem éppen rövid töltési időkön, akkor lenyűgöző látványban, kiélezett versenyekben, hihetetlen száguldozásban és pergős akcióban lehet részünk egy olyan játékban, amely a legtöbbet hozza ki az új kézi konzolból.
Sajnos a teszt ideje alatt a multiplayer képességeket nem tudtuk kipróbálni, ám a külföldi szaksajtó visszhangjai alapján az ad hoc és a hagyományos, ám szintén kampányba szervezett multiplayert is különösen nagy pozitívumként élték meg, akik már kipróbálták ezeket a lehetőségeket. Többek között a WipeOut 2048 az egyik első olyan cím, amelyik cross-play funkciókat biztosít a PS3-as WipeOut HD-vel, és a Fury pályákon lehet egymással versenyezni.
Szerintünk a Vita egyik igazi húzócíme a WipeOut 2048 (amellett, hogy a konzol képességeit is szépen példázza), és minden, az arcade versenyzést kedvelő játékos kezdőcímei között ott a helye.
Értékelés: 9/10
PS Vita játékbetöltési idők
A Vita egyik legnagyobb hátulütője, hogy bár memóriakártyákkal dolgozik, a rajta játszott játékok iszonyatosan sok időt töltenek az egyes pályák betöltögetésével. Elsőre azt hittük, hogy ez a GC-n bemutatott preview verziók sajátossága, ám a végleges konzol kipróbálásakor szintén azzal kellett szembesülnünk, hogy már szinte annyit nézzük a töltőképernyőt, mint egy-egy MMO esetében pár évvel ezelőtt, amikor zónát váltottunk.
A technikai részletekben nem vagyok annyira jártas, hogy megmondjam, ez a választott háttértároló, az architektúra valamelyik összetevője, vagy éppen amiatt van így, mert tényleg óriási mennyiségű adatot kell ide-oda töltögetni, azt viszont mezei felhasználóként is megállapíthatom, hogy botrányosan hosszú ideig kell várakozni. A WipeOut 2048 és az Uncharted: Golden Abyss különösen jó példák erre, de igazán az előbbi az, ahol ez igazán bosszantó, hiszen itt gyakran kell hosszú másodperceket várunk egy-egy verseny betöltésére. Szerencsére egy balul elsült futam után a már betöltött pálya resetelése pillanatok alatt megtörténik, de amikor újabb futamra lépünk tovább, újból megtapasztalhatjuk a Commodore 64-es időket idéző töltögetést.
Nem tudom, hogy ez a jövőben mennyire fog változni, ám azt leszögezhetjük, hogy a Vita nem a türelmetlen játékosoknak való…