Kinect Sports: Season Two – Játékteszt
A Rare második nekifutásra olyan új sportágakkal bővítette a Kinect Sports repertoárját, mint az amerikai foci, a baseball, a golf, a darts, a tenisz vagy a síelés, illetve bővített a hangvezérlés és a karriermód terén. Vajon mindez elég lesz a dobogóra (vagy éppen a vásárlók polcaira) kerüléshez?
A Kinect Sports második felvonása tulajdonképpen teljesen olyan, mint amikor egy újabb bőrt húznak le az előző részről, csak egy kicsit feltupírozva azt. Kicsit szebb a grafika. Aktuális slágerek rövid bevágásai hallhatók az egyes menetek között. Bővítették a hangvezérlést. XP-rendszert alakítottak ki, amiben tulajdonképpen rajongókat gyűjtögethetünk az eredményeink alapján. Új sportágakban próbálhatjuk ki magunkat. Önmagában ennél több nem is kellhet egy sikeres folytatáshoz, főleg, ha egy családi szórakoztató címről van szó. Azért a Rare számára adott volt az alapszintű kihívás, hiszen az első részét a játéknak szinte technológiai demóként adták a Kinecthez (lásd még Kinect Adventures), és mivel új volt a technológia, számos család be is szerezte. A második résznél nem biztosított a nagy előny, így igazából saját maguknak kell megteremteniük a folytatás sikerességének alapjait. Lássuk hát a lényeget, az új játéknemeket
Az egyik külföldi magazin írta, hogy a második felvonás teljesen nemzetközi felhozatalt próbált meg összeállítani, amiből én csak annyit érzékeltem, hogy körülbelül a játékok fele alapból nem ragadta meg a fantáziámat. Lehet, velem van a gond, hogy az amerikai foci vagy a darts nagyon nem hoz lázba, de én úgy gondolom, hogy az előző rész sokkal ideálisabb és izgalmasabb válogatást (bowling, box, asztalitenisz, strandröplabda stb.) biztosított ebből a szempontból. Az amerikai focit én például inkább nem is mutatnám be, mivel semmi közöm a sportághoz, és hülyeséget meg inkább nem írnék le. Így ezt jótékonyan mellőzöm, és csak annyit fűznék hozzá, hogy a kedvet ez sem hozta meg az NFL-hez. A baseball pontosan azt nyújtja, amit az élő játék is – üthetjük a labdát, és ha jó messzire kiütjük, haladhatunk előre az alapvonalakon, esetleg a lábunkat kitartva becsúszva a következő pontra. Biztosan amerikai gyerekek népes serege rajong ezért a játékért, de mivel a környezetemben senki emberfia nem játssza, így azt hiszem, ezt a játékot is kiszórhatjuk, ha európai szemmel nézzük a dolgokat.
Aztán itt a golf. Ezt már többen ismerik és játsszák nálunk is, bár kétlem, hogy annyira elterjedt rekreációs sport lenne, mint külföldön. Elsőre érdekfeszítő kipróbálni, sőt, ideig-óráig élvezetes is játszani, ám valahogy ez is elég idegennek fog hatni a hazai közönségnek. Ettől még ez talán a második rész egyik legjobban kidolgozott eleme, ahol ráadásul külön szerepe van a hangvezérlésnek, hiszen ezzel akár ütőt is cserélgethetünk a kezünkben, anélkül, hogy változtatnunk kellene a testtartásunkon. Ha valaki szereti a golfot, akkor itt most megjegyezném, hogy már csak ezért az egy részéért is érdemes beszereznie a játékot, ugyanis hihetetlen élményt képes nyújtani, ahogy állunk a televízió előtt, meglengetjük az ütőnket, és a labda csak száll, száll a lyuk felé. (Érdemes kipróbálni azt is, hogy a kezünket a szemünk fölé helyezzük, ezzel a fürkésző tekintettel pedig beláthatjuk az előttünk terülő pályát.) A darts már kevésbé követi le pontosan a mozgásunkat, és azon túl, hogy az első menet felénél ordítóan unalmassá válik a játék, dühítő a tény, hogy a legjobb testtartásunk és karmunkánk ellenére is néha tévesen azt hiszi a program, hogy már eldobtuk a nyilat, vagy éppen a pontos célzás után értelmezi másként a szoftver a kézmozdulatot, és érezhetően teljesen máshová dob, mint ahová szerettünk volna. Néha pedig annyira besegít a célzásunkba, hogy akkor is eltaláljuk a nekünk szükséges pont zónáját a táblán, ha szinte teljesen máshová céloztunk. Azt hiszem, az első rész esetében a bowling mint kocsmasport sokkal jobb választás volt.
A tenisz szerencsére legalább annyira élvezetes, mint az asztalitenisz volt, bár itt is vannak problémák a mozgásunk lekövetésével, illetve avatarunk reakcióidejével. Néha még a visszajátszásban is úgy látszik, mintha a teniszlabda egyenesen átsuhant volna az ütőnkön, míg máskor meg olyan ütéseket is elérünk, amit látványosan rossz ütemben találnánk el, ám a program valamiért pont annyi késleltetéssel mozgatja karakterünket, hogy még éppen elérjük. Talán a felülről indított lecsapások a legpontosabban modellezett részei a játéknemnek, és pontosan ezek a részek azok, amik a legélvezetesebbek is. A végére maradt a síelés, ami pedig szintén élvezetes – úgy körülbelül a negyedik körig, ugyanis a pályák nem túl változatosak, az irányítás pedig elsődlegesen a guggolásból, az oldalra lépésből és dőlésből, illetve az ugrálásból áll. Ezt pedig lássuk be, nem nagyon lehet egy bizonyos ponton túl megfelelő mértékben variálni. Arcade játéknak viszont elmegy, és a gyerekek legalább olyan jól tudnak vele szórakozni, mint a tenisszel.
Az előbb leírtakból talán látszik, hogy felnőttként nem sok örömet lelünk majd a második részben, főleg, ha Magyarországon élünk, ahol azonnal kb. három sportágról elmondhatjuk, hogy kevéssé ismert és játszott. A teljes képhez tartozik viszont, hogy ez egy családi játék, és a szoftver pontatlansága vagy idegesítő tulajdonságai, esetleg a darts unalmas játékmenete kevésbé tűnik fel akkor, ha társaságban játsszuk azt, amire viszont a Kinect Sport-sorozat tökéletesen alkalmas. A különböző nehézségi fokozatok ráadásul egyre komolyabb kihívást jelentenek – a legmagasabb fokozaton közel teljesíthetetlent.
Azt javasoljuk, először érdemes kipróbálni a demót, és azt követően dönteni. De ha valakinek nagyon bejött a Kinect Sports első része, és érdeklődik a második részben felsorakoztatott sportágak iránt, esetleg golfőrült, akkor nyugodtan vágjon bele. A családi játékra vágyóknak pedig inkább az első részt tudjuk ajánlani, ugyanis tapasztalatunk szerint azzal nagyobb élmény volt játszani.
Értékelés: 6,5/10