Dead Island – Játékteszt

A videojátékok történelmében az élőhalottakat és a trópusi nyaralóhelyeket ritkán lehetett egy lapon emlegetni. Eddig! Nálunk járt a Dead Island!

A Lengyelországból származó Techland csapatáról kevesen tudják, de már 1991 óta foglalkoznak videojátékok kiadásával, a fejlesztési munkálatok azonban csak az ezredfordulótól jellemzőek rájuk. Ekkor alkották meg a mind a mai napig híres és közkedvelt Chrome grafikus motort, de első saját alkotásuk, avagy a Crime Cities megjelenése is erre az időpontra tehető. Leghíresebb videojátékaik között olyan neveket találunk, mint például a Call of Juarez és az Xpand Rally sorozatok vagy éppen a Chrome: SpecForce. Annyi biztosan kijelenthető a lengyelekről, hogy számtalan műfajban kipróbálták magukat, rengeteg témát is feldolgoztak már, de fennállásuk alatt még nem készítettek zombis videojátékot. Mindig van azonban egy első eset, ami utolérte a Techland stúdióját is, Dead Island címmel ugyanis a napokban megjelent egy játék, amelyben a főszerepet az élőhalottak kapták. Lássuk miről is van szó!

A helyszín Banoi szigete, amely egy fiktív földrész valahol Pápua Új-Guinea közelében. A történetnek négy főszereplője van, így Logan, az amerikai nemzeti futballválogatott egyik játékosa, Purna, az új-dél-walesi rendőri erők tagja, Xian, aki a kínai rendőrség alkalmazottja, valamint Sam B, aki egy New Orleansból származó rapsztár. A négy karakternek együtt leginkább a kooperatív módban lesz szerepe, ha egymagunk vágunk neki a Dead Island kampányának, akkor elég lesz csak egyiküket kiválasztani a nagy kalandra. Döntésünknek nem lesz különösebb következménye, hiszen a koncepció mindegyik hős esetében ugyanaz lesz, vagyis nyaralásunk csúcspontján, egy átmulatott éjszakát követően egyedül ébredünk hotelszobánkban. Az ilyenkor megszokott fejfájás a legkisebb gond, az előző estéről származó emlékeink elvesztése viszont már komolyabb, ám a biztonságot nyújtó négy fal közül kilépve ér csak minket a legnagyobb meglepetés. A hotel folyosója ugyanis teljesen üres, már-már ijesztően csendes. Egy ajtó résnyire nyitva áll, a beszűrődő fényben két holttest képe rajzolódik ki előttünk. Mit történt itt? Hová tűnt mindenki? Vajon még mindig álmodunk?

Egy rövid sétát követően hamar rájövünk, hogy nem a képzeletünk játszik velünk, valami óriási baj történt a szigeten, amíg mi az igazak álmát aludtuk. Néhány perc barangolás után végre mozgást látunk a messzeségben és rögtön meg is indulunk az emberformák felé, akik valamiért nem viszonozzák örömünket. Sőt mi több, azonnal ránk támadnak és amikor megpillantjuk arcukat, akkor tudatosul bennünk, hogy legrosszabb rémálmunk kellős közepébe csöppentünk, Banoi szigetén ugyanis valamiféle rejtélyes történésnek köszönhetően zombikká váltak az emberek. Ettől a pillanattól kezdve egyetlen cél lobog előttünk, kijutni erről a pokoltanyáról, méghozzá lehetőleg épségben. Utunk során számtalan túlélővel találkozunk majd, akik félmondatokból tájékoztatnak minket a történtekről, ám az igazi kérdések megválaszolására a játék utolsó mozzanatáig nem kerül sor. Hamar rájövünk továbbá arra is, hogy ha egyben szeretnénk elhagyni a szigetet, akkor össze kell fognunk a maroknyi embercsoporttal és mivel valamiért csak nekünk lesz annyi bátorságunk, hogy kimerészkedjünk a biztonságot nyújtó bunkerekből, mi fogjuk végrehajtani a különböző feladatokat.

Mielőtt azonban rátérnénk küldetéseinkre, érdemes tisztázni a Dead Island stílusát, ami alapjait tekintve egy közelharcra kiélezett FPS lett. Banoi szigete egy nem túl változatos, ámde a GTA-sorozatban megszokott nagyságú területtel bír, amit keresztül-kasul szabadon bejárhatunk, akár gyalogszerrel, akár egy autóba pattanva, amelyek igencsak hiánycikknek számítanak a környéken, az irányításuk is borzalmas, de a nagyobb távolságokat – a biztonságosabb közlekedés miatt is – érdemes négykerekűekkel lebonyolítani. A játék ugyanakkor nem csak egy agyatlan FPS, ahol az a cél, hogy minél több zombit küldjünk a másvilágra, lévén a Techland egy nagyon komoly szerepjátékos szálat is beleszőtt a koncepcióba. Ennek köszönhetően megtalálhatunk egy kissé átlagos, tapasztalati pontokon nyugvó fejlődési rendszert is a Dead Islandben, nem mellesleg pedig szóba elegyedhetünk a legtöbb mellékszereplővel, akik még mellékküldetésekkel is elláthatnak minket a történet fő vonulata mellett. Az alkotás összességében szó szerint rengeteg tennivalót kínál, sőt, ha van merszünk letérni a járt vagy a program által kijelölt útról, akkor még újabb és újabb mellékes munkákat keríthetünk magunknak, amelyekért általában pénzt és tapasztalati pontokat kapunk. A mellékküldetések általában a gyűjtögetésről szólnak majd, hol vizet, hol alkoholt, hol ételt, de előfordul majd, hogy egy mackót kell előkerítenünk az adott túlélőnek, míg a főküldetések  természetesen a példáknál izgalmasabbak lesznek. Bár forradalmi újdonságokat ezek sem fognak felmutatni a gyakorlott játékosoknak, az illetékeseknek mégis sikerült mindegyiket feldobni valami aprósággal. Példákat a saját érdeketekben és a hely szűkössége miatt nem szeretnék felhozni, de annyit mindenképpen kiemelnék, hogy már maga a történet folyamatos és kiváló, nem mellesleg pedig a zombis koncepció is állandó izgalommal szolgál.

Bármerre járunk ugyanis Banoi szigetén, egyetlen másodpercig sem lehet nyugtunk az élőhalottaktól. Ugyan a trópusi környezet és az állandó napsütés miatt sokan azt hihetik, hogy nem túl ijesztő a játék, pedig nagyon is az, elég csak azokra a jelenetekre gondolni, amikor óriási ordítás közepette egy kisebb élőhalott hadsereg ront ránk minden irányból, méghozzá a legváratlanabb pillanatban. Ilyenkor két dolgot tehetünk! Vagy elfutunk vagy felvesszük a harcot, ami sokkal hatásosabb, hiszen így egyrészt tapasztalati pontokkal gazdagodhatunk, másrészt kipróbálhatjuk a játék jóra sikeredett harcrendszerét, amelyben a Left 4 Dead és a Dead Rising vonásai is megtalálhatók. A lőfegyverektől már most szinte teljesen elbúcsúzhatunk – akad néhány, de kevés tölténnyel –, méghozzá azért, mert elég nehéz lett volna a fejlesztőknek belemagyarázni a történetbe, hogy honnan van tonnányi lőszer egy üdülőövezetben, de hiányukat szerencsére nem érezzük majd. A Dead Islandben ugyanis olyan használati tárgyakat alkalmazhatunk a zombik ellen, mint például a vascsövek, az evezőlapátok, különböző kések és balták, amelyeket minél többet használjuk, annál előbb mennek tönkre, ezáltal folyamatosan cserélgetnünk kell őket. Kivételt képeznek ez alól a különlegesebb harci szerszámok, amelyeket az arra alkalmas helyeken megjavíthatunk, sőt mi több, a Dead Risinghoz hasonlóan kombinálhatunk is ezt azt, így készíthetünk a megfelelő összetevők mellett például elektromos pörölyt és a többi. Bár ez a rész korántsem olyan kidolgozott, mind a Capcom imént említett zombis alkotásában, ugyanakkor nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy eredményesen túléljük az ütközeteket, ami gyakran nem is lesz olyan könnyű.

Az élőhalottakról tudni érdemes, hogy velünk együtt fejlődnek, de lesznek főellenfelek is, akik bár ugyanazt tudják, mint gyengébb változataik, legyőzésükhöz sokkal több türelem szükségeltetik, nem mellesleg a rúgás lehetősége sem működik náluk, ami a sima zombik esetében az egyik leghatásosabb módszer. A játékban egyébiránt a fejlesztők nem használták fel a manapság igencsak divatosnak nevezhető automatikus regenerációt, helyette energiaitalok töltik vissza leharcolt életerőnket, ami nem egy rossz megoldás, egyértelműen realisztikusabb, mintha ezernyi egészségügyi csomagot szórtak volna szét a tengerparton. A számtalan pozitívum mellett ugyanakkor rengeteg negatívumot is fel tudunk róni a Techland csapatának, akik rengeteg hibával adták ki játékukat, amelyek apróságok ugyan, de annyi van belőlük, hogy összességében gyakran okoznak komoly fejtörést. Ilyen például a mini-térkép gyakran rossz nyomkövető rendszere, a kezelhetetlen inventory, az átláthatatlan küldetésrendszer, a test nélküli zombik esete, akik simán átsétálnak rajtunk, de említhetnénk a hiányos irányítást is, ami leginkább az autók esetében jelentkezik, de személy szerint nagyon nehezen szoktam meg a karakter terelgetését is, mert gyakran nem reagál azonnal a mozdulatokra, csak aprócska késéssel. Mindezek mellett még – nem túlzok – több száz efféle fekete pontot lehetne felsorolni a Dead Islanddel kapcsolatban, amihez a grafikai hiányosságok is hozzátartoznak. Bár a játék jól optimalizált, óriási területet kezel különösebb töltési idők nélkül, ez viszont meglátszik a küllemén, ami nem csúnya ugyan, de szépnek sem igazán nevezhető, inkább átlagosnak. Már a Call of Juarez: The Cartel esetében is megállapítottuk, hogy az ötödik Chrome Engine megérett a cserére, ezt a tényt pedig egyértelműen tovább erősíti bennünk a Dead Island.

Hogy mégse keserű szájízzel fejezzük be ezt a cikket, az utolsó bekezdésre hagytam a játék két legnagyobb pozitívumát, amelyek közül az egyik a kooperatív mód, a másik pedig a hangulat. A kooperatív lehetőséget a fejlesztők egyértelműen a Left 4 Dead-sorozatból vették át és nem csak a zombis koncepció miatt, hanem mert teljesen hasonló alapokon nyugszik a megvalósítás. Ha szereted a Valve alkotását, de mindig is hiányoztak az óriási területek és a jó történet, akkor máris megtaláltad a számodra tökéletes programot, ami nem mellesleg elképesztően hatásos, gyakran filmszerű hangulattal is bír. Elfelejthetetlen például az a kilátástalanság, amit az alkotás elején sikerült megvalósítaniuk az illetékeseknek, kitörölhetetlen élmény, amikor első ízben találkozunk élőhalottakkal vagy túlélőkkel, de számtalan küldetés kapott olyan epikus jelleget, amit eleddig leginkább csak horrorfilmek tudtak elénk varázsolni, videojátékok azonban nem.

A Dead Islandnek azonban sikerült, méghozzá nem is akárhogyan! Bár lehetetlenség, mindemellett pedig nagy hiba is lenne szó nélkül hagyni hiányosságait, de mivel stílusát és koncepcióját tekintve hiánypótló darab – zombis sandbox FPS-t ugyanis még egyetlen csapat sem készített a múltban –, ezért nagyon reméljük, hogy a kezdeti negatív kritikák ellenére is a Techland elgondolkozik a folytatáson, amely hasonlóan kiváló történettel és játékmenettel bír majd, csak éppen hibáktól mentesen, lényegesen szebb kivitelben.

Értékelés: 8/10