Batman: Arkham Asylum – Játékteszt

Miután rongyosra játszottuk a Rocksteady és az EIDOS képregényhősös adaptációjának demonstrációs verzióját, alig vártuk, hogy végre a kezünkbe vegyük a teljes verziót, ami a hétvégén végre megtörtént.

Az elmúlt évtizedekben nem igazán volt jellemző a játékiparra, hogy a kiváló képregények főhőseinek kalandjaiból valami emlékezetes produkciót szüljön a videójátékok világában, ami főként annak volt köszönhető, hogy ami kitűnően működött papíron, az pixelek formájában megelevenedve már közel sem tudta visszahozni azokat az izgalmakat, amit olvasás közben éltünk át. A játékipar is kezdi érezni, sokáig nem húzhatja alsókategóriás, összecsapott, férc munkákkal, így a tavasszal megjelent X-Men Origins: Wolverine már valami újnak a kezdetét jelentette, fény volt az alagút végén.

Denevérember kalandja mégis egészen más, hiszen bátran kijelenthetjük, napjaink egyik legismertebb képregényhőséről van szó, egy olyan karakterről, aki mondjuk Wolverine-el szemben egészen emberközelibb, esendő lény, akinek nincsenek természetfeletti képességei, csak a puszta ereje, meg pár fejlett kütyüje, és amíg Rozsomákot a múltjának felkutatása, a bosszú hajtja, addig a Bőregér személyes küldetése csak pillanatokra kerül felszínre, hiszen nála inkább az örök lelki vívódás, a gyötrődés, a belső önmarcangolás az, ami mindig is központi téma volt. Éppen ezért egy ilyen témában készülő adaptáció elkészítése komoly feladatot igényel, főleg akkor, ha a képregény egyik legborúsabb, legkomorabb, legjobb darabjáról, az Arkham elmegyógyintézetről van szó, aminek az alapját szolgáló képregényét Grant Morrison álmodta meg, és Dave McKean öntötte rémálomszerű rajzokba. A játékról pedig előzetesen kijelenthetjük, minden korábbi kétségünket eloszlatta, azokat az első percek után a polcra helyeztük, így nyugodt szívvel adtuk át magunkat Batman és Joker egyik legemlékezetesebb párbajának, melyet egy igencsak felnőttes tartalommal, pszichothriller körítéssel töltött meg a Rocksteady.

A Batman: Arkham Asylum történetébe épp akkor kapcsolódunk be, mikor Jokert korábbi megszökése után ismételten sikerül láncba vernünk. Gotham lovagja a rendőrség, Gordon felügyelő és jól felfegyverzett őrség kíséretében szállítja vissza a  "Bűnözés Bohóc hercegét" Arkhamba, azonban Joker megérkezése után kisebb bonyodalmak láncolata veszi kezdetét. Pedig a gótikus, kovácsoltvas bejárati kaput elhagyva még abban reménykedünk, lepasszoljuk az intézett dolgozóinak Jokert, újabb rutinfeladaton lehetünk túl, utána pedig visszatérhetünk az utcákra, hogy újabb rossz fiúkat kapjunk el. A biztonsági rendszert azonban ügyesen játssza ki Joker egyik csatlósa, plátói szerelme, Harley Quinn, aki egykoron a vigyori pszichopata pszichiátere volt, de  teljesen a bűnöző hatása alá került. Joker pedig kihasználva a lehetőséget, pillanatok alatt hatástalanítja az őt őrző biztonságiakat és mire Gordon felügyelő és Denevérember feleszmélnek, az elvetemült, őrült bűnöző már egy biztonsági kapun túlhaladva kárörvend örökös ellenfelén. Már lakosztállyal rendelkező kollegáival pedig túszul ejtik az intézet dolgozóit. Az ártatlan életekért cserébe egy tekintélyes listával állnak elő, melynek legfőbb követelése, hogy Batman menjen az intézetbe. Tehát végre kezdetét veheti a két ellentétes, mégis egymást kiegészítő figura macska-egér játszmája, melynek végén csakis egyikük nyerhet.

A játék irányítását pedig itt vesszük mi a kezünkbe és azonnal megismerkedhetünk a három gombos irányítást igénylő, FreeFlow-nak becézett harcrendszerrel. Mindez azt jelenti, hogy az iránygombok mellett három gomb különböző nyomkodásával kell különböző mozdulatsorok kombinációit előcsalnunk. Így lesz egy támadás, egy bénítás és egy hajítás opciónk, amiket ügyesen kombinálva hihetetlenül látványos harci mutatványokat hajthatunk végre. A támadás például ütésből és rúgásból áll, az X gomb lenyomásával tudjuk aktiválni, és minél tovább tartjuk lenyomva, annál erőteljesebb pofonokat vihetünk be. Az Y gomb megnyomásával a földre terített delikvenseket tudjuk egy ütéssel vagy rúgással végleg kivonni a forgalomból. Ez a Stun and Takedown, aminek nagyon sok esetben fogjuk hasznát venni. Az utolsó talpon maradt támadó végső kiütésekor a kamera közelire vált, és belassulva nézhetjük végig, ahogy padlóra küldjük az illetőt. Az esetek többségében egyszerű bűnözők támadnak majd ránk, viszont csoportokba verődve, összehangolt teszik mindezt. Amíg leköti az egyik a figyelmünket, addig a másik simán hátbatámad, bekapott ütésekkor elsötétül és homályosodik a kép, főhősünk egy időre meg is torpan, de célszerű azonnal észhez térni, mert pár betalált pofon után ki is fekszünk. A nem várt ütések elkerülése végett egy "pókösztönhöz" hasonlítható tulajdonsággal is rendelkezünk. Megjelölhetjük következő áldozatunkat, akiket egy fejük feletti ikonról ismerünk fel. Mindezzel lehetővé tették a fejlesztők, hogy automatikus támadásokat vigyünk be. Könnyítés, de nem olyan jelentős, mint hinnétek. A közelharci játékelem tehát nem egyszerű, folyamatos mozgást és odafigyelést igényel. Szerencsére a kamerakezeléssel sem akadt problémám, és mivel egy külső nézetes akciójátékról van szó, így fontos, hogy mindig képben legyünk, mindent megfelelően lássunk. Ez szerencsére hibátlanra sikeredett a játékban. Aki esetleg azt hiszi, hogy a harc hamar unalmassá és egyhangúvá válik, az téved. Végig élvezhető, kihívásokkal teli, ugyanis komoly gyakorlást igényel, hogy a végzetes kombókat elsőre kivitelezzünk, ami mindenképpen hangulatossá teszi az egészet.

A játékmenet természetesen nem merül ki ennyiben, és a játék igazi varázsa pont most következik. A Rocksteady ugyanis nem egy mezei akciójátékot hozott össze, hanem próbálta Batman legismertebb jellegzetességeit és képességeit kidomborítani, vagyis a becserkészést. Itt ugyanis hiába a sok-sok kütyü – erről később -, a játék varázsa mégis abban rejlik, mikor sikeresen keltünk félelmet a börtönlakókban. Vagyis komolyan élnünk kell a pszicho-terror lehetőségével, mint rendelkezésre álló eszközzel. Mindez akkor lehet szerencsés választás, ha három-négy fegyveres bitanggal találjuk szembe magunkat. Azonban mielőtt bármit is cselekszünk, az LB-vel előcsalhatjuk a Detective módot, ami nem más, mint egy ultramodern felderítő eszköz vagy üzemmód – ki hogy hívja. Ilyenkor a kép a valós látványtól eltérve kékre vált, és vörösben pompáznak azok az elemek, amik vagy veszélyesek ránk, vagy továbbjutásunkat szolgálják. Úgy mint, a szabad szemmel nem, vagy alig látható használható objektumok, rejtőzködésre alkalmas platformok illetve az elmegyógyintézet lakói, ellenfelei fegyvereinek adatait Ilyenkor gyorsan kieszelt, rögtönzött terv keretében csaphatunk le a védtelen ellenfelekre, akiket célszerű vízköpők magaslatából szemügyre venni. Az őrök mozgását kiismerve például váratlanul lecsaphatunk, szárnyainkat kitárva, földbedöngölő, erőteljes rúgással taglózhatjuk le a gonosztevőket, akit az Y gomb lenyomásával végezhetünk ki. A delikvens likvidálása után nincs más dolgunk, mint visszahúzódni, a bepánikolt megmaradt őröket pedig tovább ijesztgetni, idegeiket kötéltáncnak alávetni. A Rocksteady a becserkészés másik módját a fejjel lefelé függeszkedéssel próbálta megvalósítani, mely ismételten komoly hangulati elem lett. Például egy vízköpőről lefüggeszkedve nincs más dolgunk, mint a mit sem sejtő arra járót a B gomb lenyomásával felkapni, majd a magasban pépesre püfölni, miközben a rabtársak értetlenül állnak társuk eltűnése előtt. Persze ha távolról szeretnénk célpontjainkat, erre is lehetőségünk lesz, hiszen már a játék kezdetén megkapjuk a Batarangot, a Bőregér legismertebb kütyüjét. A bal ravasszal célzunk, a jobbal dobunk.

Természetesen Batman egy vérbeli, szakképzett nyomozó is, akinek a Batarangon kívül számos spéci kütyü is a rendelkezésére áll majd. Ezeket a játék során folyamatosan szerezhetjük be. Ehhez nem kell mást tennünk, mint megfelelő XP-ket, vagyis tapasztalati pontokat gyűjtögetnünk, amiket a legyűrt ellenfelek, a jól bevitt, látványos ütések után kapunk. Minden egyes tökéletesen kivitelezett ütés után szorzódnak a kapott pontok, ha pedig elértünk egy megfelelő szintet, lehetőségünk lesz Batman tulajdonságait fejleszteni, új kütyüket vásárolni. Erősebb, brutálisabb rúgások, ütések, meglévő eszközeink fejlettebb tulajdonságai, profibb használata csakhogy párat említsünk. A nyomozást olyan kütyük segítik, mint a BatClaw – Denevérember kábelvető cucca – vagy a hangradar rezonátora,  robbanó gélt fújó spray, amivel a meggyengült falakat robbanthatjuk rá az óvatlan rabokra, vagy akár továbbjutásunk záloga is lehet. Ez az RPG-szerű karakterfejlődési rendszer ugyan a lehető legegyszerűbb kivitelezést kapta, mégis érdekes fűszerezése a játéknak, amivel ismét plusz pontot szerzett magának a csapat.

A cikk elején jeleztem, a történet végtelenül le lett egyszerűsítve, viszont a fejlesztők ügyeltek minden egyes részletre. Különböző hangfelvételeket, dokumentumokat szedhetünk össze az adott küldetések alatt, melyekből rengeteg háttérinformációt tudhatunk meg ellenfeleink motivációjáról, hátteréről, tetteiről, tulajdonságairól. A képregény ismerői, rajongói minden bizonnyal ismerik mondjuk Joker, Harley Quinn, Killer Croc, Zsasz, Penguin, Riddler, Scarecrow, Poison Ivy vagy Mr. Freeze előtörténetét, vagy Batman oldaláról Gordon felügyelőét, és lányáét, a tolószékhez kötött Barbara Gordonét (aka Oracle), viszont az olyanok, mint én, abszolút újoncként merülnek el az információáradatban, ami hihetetlen pluszt ad a történethez, a játékélményhez. Ráadásul ezeket tanulmányozva megismerkedhetünk ellenfeleink erősségeivel, gyengeségeivel, így a kicsit szokatlan boss-fightok előtt érdemes átfutni a dokumentációkat.

Ritkán térek ki tesztjeim során a grafika boncolgatására, ezúttal mégse bírom megállni, hogy pár sor erejéig ne elemezzem az Unreal Engine 3 hajtotta játék látványvilágát. Ugyanis a Rocksteady nagyon ügyesen megtalálta azt a utat, ahol hűen képes visszaadni Arkham és a játék nyomasztó, darkos hangulatát. Az omladozó falak, a földön heverő halott őrök, a szürke, mosott színek, mind-mind a sötét képi világ hű megteremtését támogatják. A helyszínek változatosak, monotonitásnak helye nincs, így megfordulunk irodákban, laboratóriumokban, könyvtárakban, börtöncellákban, sokszor pedig szellőzőjáratokban kell közlekednünk. Ugyanez az aprólékos kidolgozottság jellemzi a karaktereket, azok animációit, és bár kisebb hibákat felfedeztünk, az összképen egyszerűen nem képes rontani. A PC-sek még ennél is részletesebb látványban részesülnek, a PhysX támogatás ugyanis lobogó köpenyt, töredező csempéket, gázcsövekből kitörő füstgomolyagot ígér, a Batarang pedig szétszaggatja a kifeszített textíliákat. Az "i"-re a pontot végül a szinkron mestermunkája teszi fel. Nem elég, hogy sikerült Joker hangjára leszerződtetni a több cartoonban is szereplő Mark Hamilt, Batmanhez pedig Kevin Conory-t, Harley Quinn idiótán csacsogó női hangját Arleen Sorkin kölcsönzi. Mindegyik egytől egyig profi kivitelezés, Hamil tébolyodott kacagásától még most is a hideg ráz, Batman mély tónusú, meggyötört hangja pedig nagyon passzol a karakterhez.

A DC univerzum legismertebb hőse végre nem csak Hollywoodban, de a játékiparban is méltó helyére került. A Rocksteady teljesen kezdő csapatként, első produkcióját kimért profizmussal, már-már a tökéletesség határát súrolva hozta össze, így mindenképpen a év meglepetés címével és minden idők legjobb, képregény alapján készült videójátékával volt dolgunk, mely egyértelműen kiváló vásár mindazoknak, akik mind a stílust, mind Batmant imádják. A Batman: Arkham Asylum közel 8-9 óra alatt végigtolható, de a különböző Challenge szobák újabb kihívásokat rejtenek, ráadásul ezek akkor nyílnak meg előttünk, ha teljesítettük a játék sztori módját, tehát érdemes egy próbát velük is tennünk. A konzolosok augusztus 28-tól emelhetik le a polcokról a produkciót, míg a PC-sek a fent említett PhysX támogatás miatt kicsit később, szeptember közepétől bújhatnak Batman bőrébe.

Hirdetés, megtekintéséhez Flash lejátszó szükséges.

Értékelés: 9,4/10